Amikor a baba nem akar szopni – A szopási sztrájk kezelése

A szopási sztrájk a szopás részleges vagy teljes elutasítását jelenti, egy már bizonyos mértékig kialakult szoptatási kapcsolatban. A baba rángatja a cicit, idegesen eszik, hátrafeszíti magát. Egy-egy szopi alkalmával vagy bizonyos napszakokban nyugtalan a mellen vagy teljesen elutasítja. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben a tehetetlenség és kétségbeesés hullámai uralkodhatnak el rajtad. Az addig harmonikus szoptatási kapcsolatba a szopisztrájk idején a bizonytalanság és a félelem költözik.

Miért nem szopik? Beteg? Nincs elég tejem? Ki fog száradni? Hogy etessem meg?

A szopási sztrájk jelenségnek a megértése segíthet, hogy a kétségbeesés és tehetetlenség helyett a babádban és magadban bízva vissza tudjatok térni a harmonikus szoptatáshoz.

Hogyan ismerhető fel a szopási sztrájk? – A szopási sztrájk leggyakoribb tünetei

A legszembetűnőbb jele a szopi sztrajknak a baba viselkedésében megjelenő ellentmondásosság.

Egyrészt azt jelzi, hogy szopni szeretne: az újszülött cuppog, tátog, dugdossa a nyelvét kifelé, forgatja a fejét, öklét a szájába teszi. Nagyobbacska baba fúrja a fejét a mellhez, ölbe mászik, esetleg a megszokott szavakat mondja. Másrészt azonban, az előzőekben felsorolt jelzések ellenére a szopás megkezdése előtt vagy közben, akár már a szopási testtartáshoz való készülődéskor, feszültté, frusztrálttá válik és elutasítja a mellet, rángatja a cicit, idegesen eszik.

A totyogó korú gyerekeknél szopisztrájk esetén találkozhatunk hirtelen felbukkanó elkerülő viselkedéssel, amikor nem kéri a korábbi megszokott helyzetekben a mellet, édesanyja kínálására pedig feszültség, nyugtalanság látható rajta.

A szopisztrájkot kísérő nyugtalanság és elutasítás jelei:

• a baba a mellrehelyezésnél hátra feszíti magát
• kiköpi a mellet
• kezecskéivel eltolja magát a melltől
• sírni kezd  
• pár korty szopása után elengedi a mellet és sír vagy nyugtalan
• ha ilyenkor levesszük a mellről gyakran megnyugszik, esetleg nemsokára úja keresni kezd

A szopási sztrájk további jellemzői:

• jelentkezhet hirtelen
• kialakulhat fokozatosan, napok, akár hetek alatt is egyre gyakoribb és erőteljesebb elutasítással kísérve
• megnyilvánulhat teljes elutasításként
• lehet részleges elutasítás, azaz bizonyos szopások alkalmával nyugodtan, a tiltakozás minden jele nélkül szopizik a gyermek, míg más alkalmakkor elutasítja a mellet
• jellemzően a késő délutáni és esti időszakban gyakoribb és hevesebb a gyermek tiltakozása
• a reggeli első szopinál, délelőtt és éjjel ritkábban jelentkezik
• amikor a gyermek amúgy is nyűgös, fáradt, akkor a tiltakozás is erőteljesebb
• a gyermek éjjel, félálomban könnyebben vagy akár gond nélkül elfogadja a szopást, míg napközben gyakrabban tiltakozik

Csak hiszti? – A szopási sztrájk alapja – a jó és a rossz együtt a szopásban

Egy baba életösztönétől hajtva elemi módon keresi a harmonikus, kellemes érzeteket fizikai és érzelmi szinten is, és szeretné elkerülni a kellemetleneket.

Szopási vágya éhsége és szomjúsága csillapítására, érzelmi és fiziológiai egyensúlyának helyreállítására is szolgál. Ideális esetben a szoros anyai testkontaktussal, szopómozgással és tejjel járó komplex szopási helyzet minden szinten megnyugtatja, ellazítja, kínzó éhségét és szomjúságát csillapítja. A szopás által (is) visszaáll érzékeny egyensúlyi állapota.

Ha bármilyen okból a szopás kellemes és harmonikus élményébe valami nehéz, kellemetlen hatás vagy hiányérzet vegyül, akkor az a babát megijesztheti, és arra késztetheti, hogy a számára negatív élményt elkerülje. Mivel pedig ez a negatív élmény számára a szopással kötődik össze, akkor teljes mértékben vagy részben a szopást kezdi el visszautasítani.

Nagyon nagy feszültséget él meg. Szeretne szopni, jóllakni, elaludni, megnyugodni, de a szopás, mint mindezen jóknak a forrása rossz érzésekkel keveredik össze. Ijedtséget, esetleg félelmet, túlingerlődést él át.

Ezek elkerülésére nincs más esélye, mint hogy magát a szopási élmény egészét elkerülje. Ez pedig olyan mértéket is ölthet, hogy éhségét, szomjúságát, szopómozgásra való vágyát akár teljes mértékben felülírva visszautasítja a szopást. Sztrájkba kezd.

Azt is mondhatjuk, hogy szopási sztrájk esetén valójában nem a szopás ellen tiltakozik a baba, hanem a szopáshoz kapcsolt negatív élmény és érzés, valamint ezek újbóli átélése ellen.

A szopisztrájk okai – miért nem szopik a baba?

Vannak egyszeri, erős hatású események és vannak ismétlődő nehéz élmények, amelyek szopisztrájkhoz vezethetnek. Valójában nincsen minden baba számára érvényes lista, az egyéni helyzettől, a baba pillanatnyi állapotától és temperamentumától függően bármi okozhat szopási sztrájkot. Az anya számára ezek a kellemetlen hatások olykor észrevétlenek maradnak, máskor egyértelműen tudja az anya, mi a sztrájk oka.

A leggyakoribb helyzetek, amelyekben valami ijesztő/kellemetlen érzés kapcsolódik a szopáshoz:

• hirtelen hang: hangos kiabálás, anya felkiált a baba harapása okozta fájdalom miatt, nagytesó heves hangadása, családi veszekedés
• hirtelen ijesztő mozdulat
• váratlan, ismeretlen szag/látvány az édesanyán (új dezodor, tusfürdő, új frizura)
• testi fájdalom (fülgyulladás, kulcscsont törés, reflux, a nyelőcső érintettsége, egyéb sérülés, ami a testhelyzettől vagy a szopómozgástól még erősebb)
• fulladásélmény: náthától eldugult orr esetén a szopás közben nem kap levegőt, vagy erős tejleadás miatt félrenyel, köhög. Ételmaradék a szájban, ami szopi közben zavarja.
• a szopást időben közvetlenül megelőző vagy követő rossz élmény. Egyszeri vagy rendszeres. pl. orrszívózás
• betegség miatti étvágytalanság
• oltás miatti étvágytalanság
• erős anyai kontroll a szopások idejét, hosszát illetően, ami a gyerek jelzéseinek rendszeres figyelmen kívül hagyását is jelenti (nem akkor kap szopizni, amikor ő kér vagy akkor is erőltetve van, amikor ő nem szeretne szopizni).
• fogzás
• csökkent tejmennyiség – ez sokkal ritkábban van az okok között, mint gondolnánk

A fogzást, az anyatej megváltozott ízét és ezzel összefüggésben a menstruációt, valamint az elégtelen tejmennyiséget gyakran okolják az anyák és az egészségügyi szakemberek a szoptatási sztrájkért. Szoptatási tanácsadói tapasztalataim alapján azonban ezek önmagukban ritkán vezetnek sztrájkhoz. Sokkal kevesebbszer, mint ahogyan az a köztudatban él. Egyéb szopási sztrájkot okozó tényezőkhöz tudnak hozzáadódni és erősítik a szopisztrájk kialakulásának esélyét.

Feldolgozatlan élmények, veszteségek a családban

Előfordul, hogy a szopás visszautasítása mögött mélyebb nehézségek húzódnak meg. Általában ezek a szülés körüli időszakhoz kötődő vagy a szülők múltjából feldolgozatlanul maradt traumák. Egyrészt a várandóssághoz, a szüléshez vagy a szülés utáni történésekhez kapcsolódnak: traumatikus szülés élmény, elégtelen gyarapodás méhen belül, a szopás erőltetése, erőszakos mellrehelyezés az első napokban, az orrot, szájat, arcot érintő orvosi beavatkozások a babánál.

Másrészt a szülők által a családi múltból hozott ‘megrágatlan’ témák, titkok, feldolgozatlan veszteségek játszhatnak még szerepet a gyermeknek a hosszan fennálló evés körüli problémáiban. Ha tehát a szopási sztrájk elhúzódóan fennáll és a feloldást segítő próbálkozások ellenére sem oldódik, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

A szopási sztrájk kezelése

• Az egészségügyi okokat zárjuk ki.

Bár a legtöbb esetben a sztrájk oka nem betegség és sérülés, mégis érdemes orvoshoz is fordulni, hogy ki lehessen zárni a szervi okokat. Például fülfájás, eltört kulcscsont.

• A gyermeket nem szabad éheztetni. Elegendő táplálékhoz kell jutnia.

Sokan gondolják, hogy ha már nagyon éhes lesz a gyermek, akkor biztosan fog szopni. Azonban az éhségérzet mértéke nem szokta felülírni a baba tiltakozását. Sőt.

Minél éhesebb, fáradtabb és frusztráltabb egy baba, annál erőteljesebb a tiltakozása. Más helyzetek kapcsán is átélik az anyák, hogy a túlfáradt, a heves sírásba magát belelovalló, szélsőségesen éhes gyermek megnyugtatása, elaltatása és megetetése sokkal nehezebb. Éppen ezért a sztrájk kezelésére és feloldására egyáltalán nem alkalmas a baba ’éheztetése’, másrészt egyéb egészségügyi okokból is mindenképpen kerülendő.

A pisis, kakis pelusok nyomon követése segít eligazodnunk abban, hogy elegendő folyadékhoz és táplálékhoz jut-e a gyermek.

• Ha tudjuk, hogy mi a szopisztrájk kiváltó oka, akkor azt teljes mértékben érdemes megszüntetni. Gondoljunk vissza, mikor kezdődött a sztrájk, mik voltak az első jelei, esetleg mi szokatlan történt azokban a napokban.

Azért érdemes átgondolni, hogy mi okozhatta a szoptatási sztrájkot, hogy a kiváltó helyzet lehetőség szerint ne következzen be újra. Például érdemes elhagyni a szopi előtti orrszívózást, az erős illatú új dezodort, esetleg jó csöndesebb helyre vonulni, ellenőrizni, hogy ne maradjon ételmaradék a szájában vagy harapás esetén a felkiáltás helyett nyugodt és határozott módon kifejezni, hogy ezt nem szabad csinálnia.  

Sztrájk esetén az is elsődleges dolgunk, hogy a baba így is megfelelő mennyiségű táplálékhoz jusson. Lefejt tejjel, tápszerrel, hozzátáplálás megkezdése után szilárd táplálékkal és vízzel érdemes kínálni, miközben támogatjuk a szopáshoz való visszatérését.

• Fontos tiszteletben tartani a gyermek tiltakozását.

A gyermek nemet mondásának elfogadása, a szopás elutasításának a megengedése az igent mondásnak, a szopás újbóli elfogadásának a letéteményese. Ha értjük a gyermeknek a szopás elutasítását jelző finomabb jeleit is és nem erőltetjük a szopást, akkor ezzel biztonságot adunk a gyermeknek. Azt éli meg, hogy a helyzet kontrollálható a számára. Nem érzi magát tehetetlennek és kiszolgáltatottnak. A szopás erőltetését mindenképp jó elkerülni. Az csak újabb negatív élményt kapcsol számára a szopási helyzethez. A szopási sztrájk alapvetően egy érzelmileg terhelt helyzet, éppen ezért minden, ami a kapcsolatban az elfogadást erősíti, segíti a sztrájk feloldását. Így a baba elutasításának tiszteletben tartása is.

• Segíthet a megszokott szoptatási testhelyzetek, a megszokott szopis hely kerülése.

Mivel sok gyerek a szopási sztrájk esetén már a szopáshoz kapcsolódó egyéb körülmények észlelése esetén tiltakozik, ezért érdemes lehet azokat egy időre kerülni. Ne üljünk a kedvenc szopis fotelünkbe, próbáljunk ki eddig nem használt testhelyzeteket (pl. a vállunkon ringatva megnyugtatjuk, majd óvatosan lecsúsztatjuk a mell magasságába a gyermeket vagy kendőben kínálva), amik nem indítják be a baba tiltakozását.

• Sok bőrkontaktus az anyával, a szopás indirekt kínálása szokott segíteni az erőltetés kerülése mellett.

A szopisztrájk esetén abból indulhatunk ki, hogy a baba szeretne szopni, szopásszükséglete nem múlt el. A feladatunk, hogy a rossz élmény feloldódjon benne és felülíródjon. Sok kisbabánál a szopás direkt felkínálása azonnali tiltakozást vált ki. Éppen ezért érdemes a babának indirekt módon felkínálni a lehetőséget a szopásra. Például az édesanya kendőben meztelen mellkasra kötve ringathatja, az ágyban vagy a kádban meztelenül együtt lehet vele. Ezekben a helyzetekben a baba érezheti az édesanyja illatát, bőrét, a tej illatát anélkül, hogy mellre lenne téve.

Szopási vágyát ezek a helyzetek felkeltik, de biztonságosak maradnak a számára, mivel érzi, hogy ő irányít. Ha szeretne, szopni kezdhet, bekaphatja a mellet és elengedheti, teljesen szabadon.

• Nyugodt, ellazult állapotában érdemes kínálni vagy mell közelébe tenni a babát.

Szopási sztrájk idején az amúgy is feszült, túlfáradt, síró gyereket még nehezebb mellre tenni. Jobb nyugodt állapotában ’helyzetbe’ hozni. Ez azt is jelenti, hogy pelenkázással, átöltöztetéssel ne billentsük ki nyugalmi állapotából, inkább hagyjuk ezeket a tennivalókat a szopi utánra.

• A félálomban való szoptatás segíthet átjutni a szopisztrájkon, de hosszabb távon alkalmazva elmélyíti az etetési nehézségeket.

Sokan tapasztalják, hogy a nappal hevesen tiltakozó baba, éjjel, félálomban nyugodtan szopik. A félálom megváltozott tudatállapotában nem kapcsol be az éber állapotban feszültséget keltő élmény. Éppen ezért jól ki lehet ezt használni arra, hogy segítsünk neki visszatérni a szopihoz.

Ha például tudjuk, hogy ébredés után szokott kérni szopizni, akkor legyünk résen napközben is, hogy észrevegyük, amikor már mocorog, nyitogatja a szemét, de még nincs teljesen ébren. Ne várjuk meg, amíg sírni kezd, hanem bújjunk mellé gyorsan és kínáljuk meg. Vagy csak adjuk meg az esélyét, hogy ha szeretne, szopizni kezdjen. Ha néhány alkalommal így elfogadja a szopást, akkor a legtöbb esetben ez kihat a nappali szopásokra is. Ezesetben visszatér minden a régi kerékvágásba. Hasonlóan alkalmazható a sétálva, ringatva szoptatás is.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a félálomban, ringatás közbeni etetés és szoptatás hosszú távon nem jó megoldás. Átmenetileg 1-2 nap erejéig segíthet a szopáshoz való visszatérésben, de ha huzamosabb időn át csak ilyen módon szoptatható egy baba, akkor az azt jelzi, hogy a probléma mélyebben van és nem oldódott meg. Ilyenkor az álometetéssel inkább fenntartjuk a problémát, sőt akár mélyíthetjük is, nem megoldjuk. Érdemes ezzel szülő-csecsemő konzultáció vagy anya-gyerek terápia keretein belül segítséget kérni.

• A cumisüveg és cumi kiiktatása akkor is hasznos, ha nem (kizárólag) ezek a szopási sztrájk kiváltó okai.

Ha a baba más eszközön is ki tudja elégíteni a szopásszükségletét, akkor nehezebb őt visszaédesgetni a mellre. A cumi vagy cumisüveg önmagában is tud sztrájkot okozni. Tulajdonképpen a cumizavar egyik jele a mellen való szopás elutasítása, azaz a szopási sztrájk. Azonban gyakran előfordul, hogy egy másik tényező (hangtól való megijedés, erős tejleadó reflex, fájdalom, stb) is jelen van a szopási sztrájk kiváltó okaként, a cumi(süveg) használata pedig felerősíti a tiltakozást. Ha elhagyjuk ezeket az eszközöket, akkor a babának szopásigényének kielégítésére csak az anyamell marad, és ez segíti őt abban, hogy mihamarabb újra szopni kezdjen.

• A babát át tudjuk segíteni a frusztráción és síráson.

Ha tudatában vagyunk annak, hogy gyermekünk sztrájkol és ez azt jelenti, hogy ő valójában szopizni szeretne, csak egy számára nehéz élmény megakadályozza ebben, akkor nagyobb biztonságban fogjuk érezni magunkat. Így pedig kitartóbbak tudunk lenni a szoptatáshoz való visszatérés útján. Az érzelmi összehangolódás anya és baba között a szopási sztrájk feloldásának egyik kulcsa.

Ha a gyermekünk a cumisüveget könnyedén elfogadja vagy a játszócumitól megnyugszik, akkor hajlamosak lehetünk arra, hogy a sírásra és a szopás visszautasítására válaszként cumi(süvege)t adjunk neki. Érdemes arra gondolni, hogy sírásával a feszültségét fejezi ki, valódi vágya az édesanyjától való szopizás. Ha a sírásban vele vagyunk, kibírjuk, hogy a gyerekünk valami nehezet él át, ha megtartjuk a karunkban és nyugodtak maradunk, akkor ez a jelenlét segíteni fog neki a nehézségen való átjutáson.

Azt is jó tudni, hogy a sírás és elutasítás bármelyik pillanatban átváltozhat nyugalommá és elfogadássá. Ha most elutasítja a mellet, lehet, hogy 10 perc sírás után megnyugodva el fogja fogadni.

• Adjunk időt magunknak és a gyermeknek is!

A szopási sztrájk fél naptól pár hétig is eltarthat. Minél kisebb a baba, annál gyorsabban meg szokott oldódni. 1 éven túli gyerekeknél jellemzően tovább tarthat. Nehéz türelmesnek lenni a bizonytalanságban, hiszen a szoptatási sztrájk közben nem tudjuk, hogy a gyermekünk mikor fog újra szopizni és fog-e egyáltalán. Adjunk magunknak 2-3 napot, ami alatt a cél ’csupán’ annyi, hogy kibírjuk a gyerekünk frusztrációját, meg bírjuk tartani a saját kétségbeesésünket és ne erőltessük a szopit! Bízzunk magunkban és a gyerekben. Ha csak pár pillanatra bekapja a mellet, ha csak néhányat is kortyol, az már előrelépés. Ne várjuk azt tőle és megunktól, hogy egyik pillanatról a másikra térjen vissza a szopáshoz.

Szopási sztrájk vagy elválasztja magát a baba?

Hogyan különböztethető meg a szopási sztrájk az elválasztódástól? Vizsgálatok szerint az 1 év alatt gyermekeknek még annyira erős a szopásszükséglete, hogy önként nem szokták elválasztani magukat. Ha tehát a babád kisebb és nem akar cicizni, elutasítja a szopást, akkor valószínűbb, hogy szopási sztrájkról van szó.

Ezen kívül az elválasztódást nem kíséri ambivalens, feszült viselkedés.

A szopási sztrájk nagyobb gyerekeknél szinte mindig hirtelen lép fel. Az elválasztódás pedig mindig fokozatosan megy végbe, egy folyamat. Ha tehát a 14 hónapos gyermek az előző napokban még naponta többször szopott, ám egyik reggel teljesen visszautasítja a mellet, akkor nagy eséllyel sztrájkol és nem elválasztódott.

Mit él át ilyenkor az édesanya?

Tehetetlenség, kétségbeesés, a visszautasítottság érzése, bűntudat és harag kísérhetik a szopási sztrájkot. Segít, ha anyaként számba vesszük saját érzéseinket, mindegyiket bátran megengedve magunknak.

Lehet, hogy azt érezzük, hogy a gyermek a szopás visszautasításával a mi lényünket is visszautasítja. Haragudhatunk rá, mert tulajdonképpen ő hoz minket ebbe a tehetetlen helyzetbe, hogy nem tudjuk, hogyan fogjuk megetetni. Persze, hogy kétségbeesünk, hiszen ennie kell ahhoz, hogy fejlődjön. Talán nincs anya, aki ne érezne ilyenkor bűntudatot, hogy hátha ő csinál valamit rosszul, és azért nem fogadja el a szopást a gyermeke. Segít, ha együttérzőek és elfogadóak tudunk lenni nemcsak a gyermekünkkel, hanem magunkkal is.

Segítség kérése szopási sztrájk esetén

Kérj bátran segítséget szakembertől. Még ha tudod is mi zajlik, nagyobb biztonságban érezed magadat, ha átbeszélheted a lehetséges okokat és a kiutat egy szakemberrel vagy egy tapasztalt anyukával. A szopisztrájk esetén legtöbbször a telefonos segítség is elegendő.

Ha pedig eldöntötted, hogyan szeretnénk kezelni a szopási sztrájkot, akkor támogató lehet, ha a párodnak, a nagymamáknak is elmondod, hogy miben kérsz segítséget tőlük. A praktikus segítség és az érzelmi támogatás is elkel ilyenkor, hiszen nagy türelemjáték és állandó jelenlétet igénylő feladat az a pár nap, amíg gyermeked visszatér a szopizáshoz.

A szopási sztrájk tehát kezelhető, akár 1-2 nap alatt megoldódhat megfelelő segítséggel és hozzáállással!