Mitől érzi jól magát egy gyermek a bölcsődében? Mi a szerepe a kötődésnek a gyermek bölcsődei beszoktatásában? Van-e olyan beszoktatási terv, amely bizonyítottan megkönnyíti ezt az időszakot? Mi ad biztonságot a szülő és a gyermek számára?
Az elválás
Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke sírás nélkül szokjon be és örömmel járjon az intézménybe. Az ovis és bölcsis időszak kezdetén a meghatározó és legtöbb szorongást okozó pillanat az elválás pillanata szokott lenni.
Valójában a beszoktatás az elválásra való felkészülés folyamata. Ideális esetben a célja az, hogy a gyermek a lehető legkevesebb stresszel legyen képes meglépni az otthoni közegből az intézményibe, az egész napos anyai gondozásból a más gondozókkal való napi több órás együttlétre való váltást.
Ez nagy változás minden kisgyermek és ezzel minden szülő életében.
Min múlik, hogy ezt hogyan éli meg a család? Van, aki szükséges rossznak érzi, amin túl kell esni minél hamarabb. Sokakban az a meggyőződés él, hogy a beszoktatás mindig sírással jár. Ez tévhit.
Van, aki azt gondolja, hogy a gyermek temperamentumán és érettségén múlik. Sok szülő a gondozó személyiségében és beszoktatási tapasztalataiban látja a kulcsot. Van, aki a kortárs kapcsolódások vonzerejében bízik. Van, aki szerint a szülőn múlik minden. Hogy képes-e elengedni a gyermeket vagy nem.
Ezek a tényezők mind szerepet játszanak a beszoktatás sikerében. A legfontosabb tényező azonban a gyermeknek a gondozóval kialakított kötődése.
A kötődési kapcsolat jelentősége a bölcsődei beszoktatás folyamatában
Hogyan lehet eligazodni ebben az útvesztőben? Mit tudunk a beszoktatásról pszichológiai szempontból? Fontos, hogy ne találgatások és egyéni elképzelések irányítsák a folyamatot, hanem olyan tények, amelyek bizonyítottan segítik a gyermek számára ezt az átmenetet.
Tudjuk, hogy a gyermek élete első éveiben nagymértékben rá van utalva a róla gondoskodó felnőttekre. Veleszületett késztetése, hogy a közeli felnőttekkel kapcsolódjon és veszély vagy stressz esetén hozzájuk forduljon védelemért és megnyugvásért. Biztonságérzetének alapját a számára ismerős gondozókkal, elsősorban a szüleivel kialakított kötődési kapcsolata adja meg.
Ennek biztonságában képes a világot felfedezni. A szülők a biztonságos bázis, ahonnan a gyermek nyitottsággal tud fordulni az új élmények felé.
A kulcs tehát a biztonságérzet, amit a felnőttel való kötődési kapcsolatból merít a gyermek. Ezt kell felépítenie a gyermeknek a bölcsődei és óvodai gondozókkal is. A beszoktatás folyamatának legfontosabb eleme ennek a másodlagos kötődési kapcsolatnak a felépítése.
Hasonló ez a köldökzsinór általi oxigénellátásról a légzésre való áttéréshez. Ideális esetben megvan az az átmeneti időszak, amkor a köldökzsinór még pulzál és a baba már lélegzik is. Ha a köldökzsinórt elvágják, még mielőtt a légzés stabilizálódna, akkor a baba óriási stresszt él át. Ha azonban a lepényből jövő oxigénellátás támogatja őt a légzésre való átállás idején is, egészen addig, amíg biztonsággal tud már lélegezni, akkor a váltás sokkal könnyebb.
A beszoktatás ideális esetben egy olyan váltás, amiben a kisgyermek a biztonságot jelentő szülő jelenlétében el tudja kezdeni felépíteni a gondozóval azt a kötődési kapcsolatot, ami az új környezetbe és a kortárs csoportba való beilleszkedésében elegendő támogatást tud majd adni számára a szülő jelenléte nélkül is.
Merthogy ebben az életkorban a gyermeknek a szülői fizikai jelenlétének hiányában még szüksége van úgynevezett másodlagos kötődési személyre. Ennek hiányában nagymértékű stresszt él át.
Ha nem építhet fel a bölcsis gondozóval kötődési kapcsolatot, akkor a gyermek szorongása és feszült belső állapota következtében rövid távon a beszoktatás nehézségeivel szembesülhetnek a szülők és a bölcsőde. Sok sírással, frusztrációval, fokozott ellenállással vagy hisztivel.
Hosszútávon pedig a tartós stressz mentális és szociális szinten jelentkező problémákat okozhat. Továbbá csökkenti az immunrendszer védekező képességét, ezáltal fogékonyabbá teszi a gyermeket a betegségekre.
Elválás stressz nélkül a bölcsiben? A bölcsődei gondozóhoz való kötődés szerepe
A szülőtől való elválás a beszoktatási időszak vége felé mindenképpen jár valamennyi stresszel. Vizsgálatok kimutatták, hogy a szüleikhez biztonságosan és bizonytalanul kötődő gyermekek kortisol (stressz hormon) szintje egyaránt megemelkedik a beszoktatást követő első bölcsődei időszak során.[i]
Ez is azt mutatja, hogy ez kihívásos időszak kivétel nélkül minden gyermek számára. Még akkor is, ha nem minden gyerek fejezi ezt ki a viselkedésével és intenzív sírással. A lényeg azonban az, hogy a gyermek milyen gyorsan tud megnyugodni és biztonságban érezni magát az intézményben. Ha a gyermeknek a bölcsis gondozóval van esélye elkezdeni kialakítani kötődési kapcsolatot a szülő támogató jelenlétében, akkor minimális stresszel fog átállni a bölcsődei életre.
Adjunk elég időt!
Ehhez minden gyermek számára egyénre szabottan időt kell hagyni. Anélkül, hogy siettetnék az elválást és a gyermeket kitennék az idő előtti vagy túl hosszú elválás okozta nagy szorongásnak azáltal, hogy a számára még nem biztonságos gondozóval kell maradnia.
A legideálisabb az, ha a gondozóval biztonságos kötődése jön létre a gyermeknek. A vizsgálatok szerint a válaszkész, érzékeny és az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó bölcsődei ellátás fontos eleme az egyéni figyelemadás és a gondozók válaszkészsége. Ezáltal a gondozó és a gyermek közötti kötődési kapcsolat biztonságának támogatása. Ez a beszoktatási időszakra és azon túl is érvényes.
A gondozó és gyermek közötti biztonságos kötődés pedig növeli a gyermek rugalmas alkalmazkodási képességét az új helyzetekben.[ii]
Mitől lesz biztonságos a bölcsődei gondozóval kialakított kötődés?
Felmerül a kérdés, hogy milyen tényezők határozzák meg, hogy biztonságos lesz-e a gondozóval a kötődés.
- Az egyik tényező a gondozó szenzitivitása, azaz, hogy mennyire képes a gyermek érzelmi szükségleteire az adott helyzetnek, a gyermek életkorának megfelelően időben reagálni.
- Egy másik tényező a gyermekre jutó minőségi figyelem. Nagyobb esélye van a gyermeknek biztonságos kötődést kialakítani a gondozójával olyan ellátásban, ahol kevés gyerekre több gondozó jut. Az otthoni ellátásoknál, amikor babysitter vagy egy rokon vigyáz a gyerekre egyértelműen gyakoribb a biztonságos kötődési minta a gondozóval.
- További befolyásoló tényezők: a gyermek temperamentuma és neme (lányoknál nagyobb valószínűséggel alakul ki biztonságos kötődés).
- Vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermek nagy eséllyel ugyanolyan kötődési minőséget alakít ki a gondozóval, mint amit a szüleivel.
Az ideális bölcsődei beszoktatási terv 5 fő lépése
A fentiek fényében nézzük meg a beszoktatás ideális menetét. Az úgynevezett ’berlini modell’ egy kötődésalapú beszoktatási terv, melyet Hédervári-Heller Éva és munkatársai dolgoztak ki Németországban. A gyermek és gondozó közötti kapcsolat felépítésére helyezi a hangsúlyt a szülő támogatásával.
20 éves tapasztalataik szerint a beszoktatás ilyen menetében szinte minden gyermek képes beszokni az óvodába és bölcsődébe. Ebben a programban a gondozók szakmai továbbképzésen sajátítják el azt a tudást, ami a beszoktatás menetében a gyermekkel való interakciókban a kötődés kialakítását segíti. [iii]
- A szülők tájékoztatása és felkészítése
- Alapozó szakasz (minimum 3 nap). Ebben a fázisban a szülő végig jelen van a gyermekkel a bölcsődében, ő végzi a gyermek ellátását (etetés, pelenkázás). Egy gondozó, akinek a személye állandó, a beszoktatásban lévő gyermekre irányítja kizárólagos figyelmét és a gyermek neki szóló kezdeményezéseire reagál. A szülő ezekben a napokban a háttérbe húzódva csupán reagál, ha a gyermek hozzá fordul, de nem kezdeményez játékot a gyermekkel. Hagyja, hogy a maga tempójában fedezze fel az új környezetet és kapcsolódni kezdjen a gondozóhoz. Lassanként a gondozó átveszi a gondozási feladatok egy részét.
- Beszoktatási időszak. Az első elválási kísérlettel kezdődik a konkrét beszoktatás. A negyedik nap előtt nem javasolt. Olyan napon érdemes elkezdeni, amikor az előző napon is volt bölcsiben a gyermek. Fontos, hogy a szülő búcsúzzon el a gyermektől, mielőtt kimegy a közös térből. 20 percnél nem tarthat tovább az első elválás, ha pedig a gyermek sír, akkor csupán 1-2 perc legyen. Amennyiben a gondozó nem tudja megnyugtatni perceken belül, akkor ez azt jelentheti, hogy a gyermeknek további napokra van szüksége a szülő teljes jelenlétében ahhoz, hogy az elválást majd tolerálni tudja. Ilyen esetben várható, hogy a gyermeknek hosszabb, 3-4 hetes beszokási időszakra lesz szüksége. A tapasztalat szerint azoknak a gyerekeknek, akik az első 1-2 elválásra jól reagálnak, 1-2 hét is elegendő szokott lenni a beszokáshoz.
- Stabilizációs szakasz. A 4-5. napon kezdődhet, ha a gyermek elfogadja a gondozót kötődési személynek és tolerálja a szülőtől való elválást (ha sír is, 1-2 percen belül megnyugszik). A gondozási feladatokat a gondozó végzi a szülő jelenlétében is. A szülő még jelen van az egyre növekvő idejű elválási időkön kívül, de a gyermek jelzéseire való reagálást a gondozóra bízza. Ennek a szakasznak a hossza néhány naptól 2 hétig terjed általában.
- Lezáró fázis. 3-4. hét. A gyermek a szülő nélkül marad a bölcsiben, de a szülő még ’készenlétben áll’. Azaz a szülőnek bármikor elérhetőnek kell lennie, hogy bemenjen a gyermekhez, ha a gyermek számára még nem bizonyul a gondozó elég stabil kötődési személynek egy-egy intenzívebb stresszhelyzetben. Akkor tekintik a beszoktatási időszakot lezárhatónak, ha a gyermek teljes mértékben elfogadja a gondozót a gondozási helyzetekben és vigasztalásra is.
A beszoktatás lezárást követően is előfordulhat, hogy a gyermek sír az elváláskor. A fontos azonban ezekben a helyzetekben is az, hogy meg tudja-e nyugtatni őt a gondozó és hamar nyitottá válik-e a játékra és felfedezésre.
A fentebb leírt modell lépései segítik a gyermek egészséges mentális fejlődését a bölcsődés és ovis időszakban.
Amennyiben a gyermek egyéni szükségleteit nem veszik figyelembe, nem segítenek neki a stressz kezelésében, túl hirtelen és hamar választják el a szülőktől, akkor hosszútávon félelem alakulhat ki benne az elválástól.
A szülő szerepe a bölcsődei beszoktatásban
A szülő akkor tud biztonságot közvetíteni a gyermek felé a beszoktatás ideje alatt, ha ő maga biztonságban érzi a gyermekét. Ehhez olyan intézményt és olyan gondozókat kell találnia, akikben megbízik.
Ehhez elengedhetetlen, hogy a szülő és gondozó között együttműködés jöjjön létre. A szülők feltehessék kérdéseiket és megoszthassák aggodalmaikat. Az intézményi gondozók pedig bevonják a szülőt a beszoktatási folyamatba elmagyarázva annak menetét.
Mi van, ha a szülő fél az elválástól?
A legtöbb szülő valamilyen mértékben szorong a gyermeke első beszoktatási időszakától. Ez teljesen normális, hiszen a szülő is nagy változást él meg. Részben a bölcsi és ovi feladata, hogy a szülő szorongását csökkentse a nyílt kommunikáció és az átlátható beszoktatási terv által.
Másrészt az elválás olyan központi téma, amihez sokunknak múltbeli veszteség, trauma kapcsolódik. Ha ezek feldolgozatlanok, akkor bármilyen elválással kapcsolatos helyzet, a beszoktatás is, szorongást okozhat a szülőben. Ez ellen akaratlagosan tenni nem lehet, a bűntudat keltése ilyenkor csak nehezíti a szülő amúgy is nehéz dolgát. Parancsszóra elengedni a gyermeket és a félelmeket nem lehet.
A legtöbb, amit ilyenkor tehet a szülő az az, hogy elismeri a saját érzéseit és tudatosítja, hogy a gyermeke sírása, kapaszkodása milyen nehéz érzéseket vált ki őbelőle. Minél inkább képes együttlenni a saját érzéseivel, annál kevésbé terheli meg ezekkel a gyermeket. Segíthet a szülőnek, ha megosztja az érzéseit olyanokkal, akiktől elfogadást és támogatást kap.
Ami még segít
A beszoktatás ideje és maga a napi szintű intézménybe járás megterhelő lehet a gyermeknek. Még ha könnyen be is szokik, és szívesen jár, akkor is sokkal több ingerrel és feldolgozni valóval kell megküzdenie az idegrendszerének, mint az otthon töltött időszak alatt. A szabályokhoz való alkalmazkodás, a nagy zsivaj, a gyerekek közti interakciók és konfliktusok mind igénybe veszik a kisgyermek érzékeny és éretlen idegrendszerét.
Különösen igaz ez a bölcsődei beszoktatásnál, hiszen a bölcsis korosztályú kisgyermek ingerküszöbe még alacsonyabb.
Fokozott nyűgösség
Sok gyermek ettől esetleg nyűgösebb, dacosabb lesz, többet sír otthon vagy gyakoribbá válnak a hisztik. Ilyenkor a szülő együttérző jelenléte, amellyel nem akarja a gyermeket minél hamarabb elhallgattatni, hanem teret ad a gyerek negatív érzelemkifejezésének, elegendő a gyermeknek arra, hogy a felgyülemlett feszültségtől megszabaduljon, kisírhassa és kitombolhassa magát. Majd keresse, elfogadja a közelséget és megnyugodjon.
Bölcsi után otthon
Segítség a gyermeknek, ha az otthon töltött idő délutánonként szabad játékkal, a lehető legnyugodtabb körülmények között, plusz programok nélkül telik el. Ezzel lehetőséget kap a bölcsiben megélt élmények feldolgozására és kellő mennyiségű pihenésre. Támogathatja a gyermek alkalmazkodását a közösségi élethez, ha legalább eleinte van olyan hétköznapi pihenőnap, amikor nem kell intézménybe mennie.
A bölcsibe indulás előtt
A szülővel reggel eltöltött minőségi idő és kapcsolódás szintén fontos erőforrás a gyermek számára a napi kihívásokkal és a beszokás nehézségeivel való megküzdésre. Érdemes úgy tervezni a reggeleket, hogy ne kelljen rohanni, legyen idő összebújásra és játékra. Ne kelljen siettetni a gyermeket. Így a gyermek a szülővel való biztonságos kapcsolódás élményéből merítkezve búcsúzhat el a szülőtől.
Túl ideális? Lehetetlen megvalósítani? Mit tehet a szülő, ha a bölcsőde beszoktatási terve nem kötődés alapú?
A magyarországi általános gyakorlat sajnos nem ez. Miközben vannak kivételek. Fontos, hogy a fentebb leírtak ne bűntudatot, tehetetlenséget és félelmet keltsenek a szülőkben, ha az intézmény, ahova a gyermeküket készülnek beíratni nem a fentiek szerint jár el.
Két szempontot szeretnék kiemelni segítségül azok számára, akik a valóságban nem ezzel az intézményi hozzáállással találkoznak.
A kötődés alapú modell és a mögötte álló kutatások reményeim szerint használhatóak arra, hogy a szülő megerősödhessen, hogy amikor a sírva elszakítással, a rövid határidejű beszoktatással kapcsolatban rossz érzése van, akkor:
- nem a szülővel van a baj, nem ő félti túl a gyereket
- nem a gyerek működik rosszul
- nem a ‘betörés’ a megoldás
- hanem a rendszerben van a hiba. Az elvárások nem reálisak.
Ez a gyermek felé együttérzést és elfogadást szülhet a szülőben. Ez önmagában is támogatja a gyereket. Ideális esetben nyílt kommunikációra ösztönzi a szülőt a pedagógusokkal. Más esetben lehet, hogy a szülő igenis más intézményt keres. Ami plusz feladat, energia és idő, ugyanakkor hosszútávon megtérül.
Apró lépésekben
A másik fontos pont, hogy ha tudatában van az intézmény és a szülő, hogy valójában hogyan lenne jó a beszoktatás, akkor lehet efelé lépéseket tenni. Még ha nem is egy az egyben a fent leírt modell valósul meg, mégis sok elemét be lehet építeni:
- A személyre szabott figyelem a beszoktatás ideje alatt mindig ugyanattól a gondozótól sokat segíthet a gyermeknek.
- Ha az intézmény nem engedi a csoportszobában a szülő jelenlétét hosszabban, akkor esetleg az udvaron töltött idő alatt ez megtehető.
- Ha a szülő nem is tartózkodhat bent az intézményben, de kérheti, hogy ha a gyermeke bizonyos időn belül nem nyugszik meg, akkor szóljanak neki és érte mehessen úgy, hogy a következő elválással csak másnap próbálkoznak újra.
A hosszú betegségek, utazások és csoportváltások átmeneti idejében ugyanezek a szempontok szintén fontos támpontot adhatnak.
Ha egyre több szülő tudja a beszoktatás kötődés alapú megközelítését képviselni, akkor talán elindulhat egyfajta változás. A hosszútávú cél nyilván egy teljesen más családpolitika, aminek keretében még a munkáltatók is kötelesek figyelembe venni az intézményi beszoktatásban a gyermek életkorából adódó szükségét a szülő jelenlétére. Hosszútávon az intézmény és a szülő is jobban jár, ha a gyermek biztonságosan szokik be. Kevesebb lesz a szorongó, agresszív viselkedést mutató gyermek.
Addig is, amíg ez teljes egészében megvalósul, azon tudunk gondolkodni, hogy a lehetőségekhez képest minél több elemét beemeljük a gyakorlatba szülőként vagy gondozóként.
[i] Lisa S. Badanes, Julia Dmitrieva, and Sarah Enos Watamura: Understanding Cortisol Reactivity across the Day at Child Care: The Potential Buffering Role of Secure Attachments to Caregivers, 2012
[ii] Lisa S. Badanes, Julia Dmitrieva, and Sarah Enos Watamura: Understanding Cortisol Reactivity across the Day at Child Care: The Potential Buffering Role of Secure Attachments to Caregivers, 2012.
[iii] Hedervári Heller Éva: Damit der Übergang gelingt Eingewöhnung in die Kindertagespflege
Kapcsolódó irodalom
Eva Hédervári (szerk.): Eingewöhnung und Bindung: Psychoanalytische und bindungstheoretische Grundlagen für gelungene Eingewöhnungsprozesse in Kindertageseinrichtungen Broschiert, 2019.
Hans Joachim Laewen, Beate Andres, Eva Hédervári: Die ersten Tage – Ein Modell zur Eingewöhnung in Krippe und Tagespflege, 2003., Beltz.
Richard Bowlby: Stress in Daycare, 2007.
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák, 2001, Saxum Bt., Budapest.
