Bölcsődei beszoktatás 5 szelíd lépésben

Mitől érzi jól magát egy gyermek a bölcsődében? Mi a szerepe a kötődésnek a gyermek bölcsődei beszoktatásában? Van-e olyan beszoktatási terv, amely bizonyítottan megkönnyíti ezt az időszakot? Mi ad biztonságot a szülő és a gyermek számára?

Az elválás

Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke sírás nélkül szokjon be és örömmel járjon az intézménybe. Az ovis és bölcsis időszak kezdetén a meghatározó és legtöbb szorongást okozó pillanat az elválás pillanata szokott lenni.

Valójában a beszoktatás az elválásra való felkészülés folyamata. Ideális esetben a célja az, hogy a gyermek a lehető legkevesebb stresszel legyen képes meglépni az otthoni közegből az intézményibe, az egész napos anyai gondozásból a más gondozókkal való napi több órás együttlétre való váltást.

Ez nagy változás minden kisgyermek és ezzel minden szülő életében.

Min múlik, hogy ezt hogyan éli meg a család? Van, aki szükséges rossznak érzi, amin túl kell esni minél hamarabb. Sokakban az a meggyőződés él, hogy a beszoktatás mindig sírással jár. Ez tévhit.

Van, aki azt gondolja, hogy a gyermek temperamentumán és érettségén múlik. Sok szülő a gondozó személyiségében és beszoktatási tapasztalataiban látja a kulcsot. Van, aki a kortárs kapcsolódások vonzerejében bízik. Van, aki szerint a szülőn múlik minden. Hogy képes-e elengedni a gyermeket vagy nem.

Ezek a tényezők mind szerepet játszanak a beszoktatás sikerében. A legfontosabb tényező azonban a gyermeknek a gondozóval kialakított kötődése.

A kötődési kapcsolat jelentősége a bölcsődei beszoktatás folyamatában

Hogyan lehet eligazodni ebben az útvesztőben? Mit tudunk a beszoktatásról pszichológiai szempontból? Fontos, hogy ne találgatások és egyéni elképzelések irányítsák a folyamatot, hanem olyan tények, amelyek bizonyítottan segítik a gyermek számára ezt az átmenetet.

Tudjuk, hogy a gyermek élete első éveiben nagymértékben rá van utalva a róla gondoskodó felnőttekre. Veleszületett késztetése, hogy a közeli felnőttekkel kapcsolódjon és veszély vagy stressz esetén hozzájuk forduljon védelemért és megnyugvásért. Biztonságérzetének alapját a számára ismerős gondozókkal, elsősorban a szüleivel kialakított kötődési kapcsolata adja meg.

Ennek biztonságában képes a világot felfedezni. A szülők a biztonságos bázis, ahonnan a gyermek nyitottsággal tud fordulni az új élmények felé.

A kulcs tehát a biztonságérzet, amit a felnőttel való kötődési kapcsolatból merít a gyermek. Ezt kell felépítenie a gyermeknek a bölcsődei és óvodai gondozókkal is. A beszoktatás folyamatának legfontosabb eleme ennek a másodlagos kötődési kapcsolatnak a felépítése.

Hasonló ez a köldökzsinór általi oxigénellátásról a légzésre való áttéréshez. Ideális esetben megvan az az átmeneti időszak, amkor a köldökzsinór még pulzál és a baba már lélegzik is. Ha a köldökzsinórt elvágják, még mielőtt a légzés stabilizálódna, akkor a baba óriási stresszt él át. Ha azonban a lepényből jövő oxigénellátás támogatja őt a légzésre való átállás idején is, egészen addig, amíg biztonsággal tud már lélegezni, akkor a váltás sokkal könnyebb.

A beszoktatás ideális esetben egy olyan váltás, amiben a kisgyermek a biztonságot jelentő szülő jelenlétében el tudja kezdeni felépíteni a gondozóval azt a kötődési kapcsolatot, ami az új környezetbe és a kortárs csoportba való beilleszkedésében elegendő támogatást tud majd adni számára a szülő jelenléte nélkül is.

Merthogy ebben az életkorban a gyermeknek a szülői fizikai jelenlétének hiányában még szüksége van úgynevezett másodlagos kötődési személyre. Ennek hiányában nagymértékű stresszt él át.

Ha nem építhet fel a bölcsis gondozóval kötődési kapcsolatot, akkor a gyermek szorongása és feszült belső állapota következtében rövid távon a beszoktatás nehézségeivel szembesülhetnek a szülők és a bölcsőde. Sok sírással, frusztrációval, fokozott ellenállással vagy hisztivel.

Hosszútávon pedig a tartós stressz mentális és szociális szinten jelentkező problémákat okozhat. Továbbá csökkenti az immunrendszer védekező képességét, ezáltal fogékonyabbá teszi a gyermeket a betegségekre.  

Elválás stressz nélkül a bölcsiben? A bölcsődei gondozóhoz való kötődés szerepe

A szülőtől való elválás a beszoktatási időszak vége felé mindenképpen jár valamennyi stresszel. Vizsgálatok kimutatták, hogy a szüleikhez biztonságosan és bizonytalanul kötődő gyermekek kortisol (stressz hormon) szintje egyaránt megemelkedik a beszoktatást követő első bölcsődei időszak során.[i]

Ez is azt mutatja, hogy ez kihívásos időszak kivétel nélkül minden gyermek számára. Még akkor is, ha nem minden gyerek fejezi ezt ki a viselkedésével és intenzív sírással. A lényeg azonban az, hogy a gyermek milyen gyorsan tud megnyugodni és biztonságban érezni magát az intézményben. Ha a gyermeknek a bölcsis gondozóval van esélye elkezdeni kialakítani kötődési kapcsolatot a szülő támogató jelenlétében, akkor minimális stresszel fog átállni a bölcsődei életre.

Adjunk elég időt!

Ehhez minden gyermek számára egyénre szabottan időt kell hagyni. Anélkül, hogy siettetnék az elválást és a gyermeket kitennék az idő előtti vagy túl hosszú elválás okozta nagy szorongásnak azáltal, hogy a számára még nem biztonságos gondozóval kell maradnia.

A legideálisabb az, ha a gondozóval biztonságos kötődése jön létre a gyermeknek. A vizsgálatok szerint a válaszkész, érzékeny és az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó bölcsődei ellátás fontos eleme az egyéni figyelemadás és a gondozók válaszkészsége. Ezáltal a gondozó és a gyermek közötti kötődési kapcsolat biztonságának támogatása. Ez a beszoktatási időszakra és azon túl is érvényes.

A gondozó és gyermek közötti biztonságos kötődés pedig növeli a gyermek rugalmas alkalmazkodási képességét az új helyzetekben.[ii]

Mitől lesz biztonságos a bölcsődei gondozóval kialakított kötődés?

Felmerül a kérdés, hogy milyen tényezők határozzák meg, hogy biztonságos lesz-e a gondozóval a kötődés.

• Az egyik tényező a gondozó szenzitivitása, azaz, hogy mennyire képes a gyermek érzelmi szükségleteire az adott helyzetnek, a gyermek életkorának megfelelően időben reagálni.

• Egy másik tényező a gyermekre jutó minőségi figyelem. Nagyobb esélye van a gyermeknek biztonságos kötődést kialakítani a gondozójával olyan ellátásban, ahol kevés gyerekre több gondozó jut. Az otthoni ellátásoknál, amikor babysitter vagy egy rokon vigyáz a gyerekre egyértelműen gyakoribb a biztonságos kötődési minta a gondozóval.

• További befolyásoló tényezők: a gyermek temperamentuma és neme (lányoknál nagyobb valószínűséggel alakul ki biztonságos kötődés).

• Vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermek nagy eséllyel ugyanolyan kötődési minőséget alakít ki a gondozóval, mint amit a szüleivel.

Az ideális bölcsődei beszoktatási terv 5 fő lépése

A fentiek fényében nézzük meg a beszoktatás ideális menetét. Az úgynevezett ’berlini modell’ egy kötődésalapú beszoktatási terv, melyet Hédervári-Heller Éva és munkatársai dolgoztak ki Németországban. A gyermek és gondozó közötti kapcsolat felépítésére helyezi a hangsúlyt a szülő támogatásával.

20 éves tapasztalataik szerint a beszoktatás ilyen menetében szinte minden gyermek képes beszokni az óvodába és bölcsődébe. Ebben a programban a gondozók szakmai továbbképzésen sajátítják el azt a tudást, ami a beszoktatás menetében a gyermekkel való interakciókban a kötődés kialakítását segíti. [iii]

1. A szülők tájékoztatása és felkészítése
2. Alapozó szakasz (minimum 3 nap). Ebben a fázisban a szülő végig jelen van a gyermekkel a bölcsődében, ő végzi a gyermek ellátását (etetés, pelenkázás). Egy gondozó, akinek a személye állandó, a beszoktatásban lévő gyermekre irányítja kizárólagos figyelmét és a gyermek neki szóló kezdeményezéseire reagál. A szülő ezekben a napokban a háttérbe húzódva csupán reagál, ha a gyermek hozzá fordul, de nem kezdeményez játékot a gyermekkel. Hagyja, hogy a maga tempójában fedezze fel az új környezetet és kapcsolódni kezdjen a gondozóhoz. Lassanként a gondozó átveszi a gondozási feladatok egy részét.
3. Beszoktatási időszak. Az első elválási kísérlettel kezdődik a konkrét beszoktatás. A negyedik nap előtt nem javasolt. Olyan napon érdemes elkezdeni, amikor az előző napon is volt bölcsiben a gyermek. Fontos, hogy a szülő búcsúzzon el a gyermektől, mielőtt kimegy a közös térből. 20 percnél nem tarthat tovább az első elválás, ha pedig a gyermek sír, akkor csupán 1-2 perc legyen. Amennyiben a gondozó nem tudja megnyugtatni perceken belül, akkor ez azt jelentheti, hogy a gyermeknek további napokra van szüksége a szülő teljes jelenlétében ahhoz, hogy az elválást majd tolerálni tudja. Ilyen esetben várható, hogy a gyermeknek hosszabb, 3-4 hetes beszokási időszakra lesz szüksége. A tapasztalat szerint azoknak a gyerekeknek, akik az első 1-2 elválásra jól reagálnak, 1-2 hét is elegendő szokott lenni a beszokáshoz.
4. Stabilizációs szakasz. A 4-5. napon kezdődhet, ha a gyermek elfogadja a gondozót kötődési személynek és tolerálja a szülőtől való elválást (ha sír is, 1-2 percen belül megnyugszik). A gondozási feladatokat a gondozó végzi a szülő jelenlétében is. A szülő még jelen van az egyre növekvő idejű elválási időkön kívül, de a gyermek jelzéseire való reagálást a gondozóra bízza. Ennek a szakasznak a hossza néhány naptól 2 hétig terjed általában.
5. Lezáró fázis. 3-4. hét. A gyermek a szülő nélkül marad a bölcsiben, de a szülő még ’készenlétben áll’. Azaz a szülőnek bármikor elérhetőnek kell lennie, hogy bemenjen a gyermekhez, ha a gyermek számára még nem bizonyul a gondozó elég stabil kötődési személynek egy-egy intenzívebb stresszhelyzetben. Akkor tekintik a beszoktatási időszakot lezárhatónak, ha a gyermek teljes mértékben elfogadja a gondozót a gondozási helyzetekben és vigasztalásra is.

A beszoktatás lezárást követően is előfordulhat, hogy a gyermek sír az elváláskor. A fontos azonban ezekben a helyzetekben is az, hogy meg tudja-e nyugtatni őt a gondozó és hamar nyitottá válik-e a játékra és felfedezésre.

A fentebb leírt modell lépései segítik a gyermek egészséges mentális fejlődését a bölcsődés és ovis időszakban.

Amennyiben a gyermek egyéni szükségleteit nem veszik figyelembe, nem segítenek neki a stressz kezelésében, túl hirtelen és hamar választják el a szülőktől, akkor hosszútávon félelem alakulhat ki benne az elválástól.

A szülő szerepe a bölcsődei beszoktatásban

A szülő akkor tud biztonságot közvetíteni a gyermek felé a beszoktatás ideje alatt, ha ő maga biztonságban érzi a gyermekét. Ehhez olyan intézményt és olyan gondozókat kell találnia, akikben megbízik.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a szülő és gondozó között együttműködés jöjjön létre. A szülők feltehessék kérdéseiket és megoszthassák aggodalmaikat. Az intézményi gondozók pedig bevonják a szülőt a beszoktatási folyamatba elmagyarázva annak menetét.

A gyerek felkészítése és kísérése a bölcsis beszokásban

Minden ismeretlen dolog félelmet kelt. Ha valamire fel tudunk készülni, akkor az kevésbé szorongást keltő. A beszoktatásnál az egyik szülői feladat az, hogy az ismeretlen és ezért szorongást keltő intézményi élet és az otthoni ismert és ezért biztonságos együttlét közötti szakadékot részben át tudd hidalni. Ebben segít a felkészítés.

Mese

• Érdemes a bölcsi és ovi kezdés előtt hetekkel elkezdeni otthon mesélni az intézményről, megnézni kívülről, figyelni a gyerekeket, ahogy az udvaron játszanak.
• A mese és a szerepjáték nagyszerű eszköz a felkészülésre. Sok héten át lehet mesélni a kismackóról, aki eddig minden nap az anyukájával volt otthon, de aztán egy szép őszi napon elindult a bölcsibe….
• A mesébe bele lehet tenni minden olyan elemet, amit a gyereked bölcsijéről/ovijáról tudsz. A gondozók nevét, hogy milyen ruhában szokott lenni, miket csinál, hogy milyen játékok vannak ott, bármit amit ismersz. Minél több dolog ismerős lesz a meséből, annál biztonságosabb lesz a helyzet a gyerekednek.
• A mesében a kismackó lehet szomorú az elválásnál és sírhat is. Ezzel fel tudod készíteni a gyerekedet arra, ha aesetleg nehéz lesz az elváláskor neki. El lehet mondani, hogy ez is rendben van. Van olyan mackó, aki sír az elváláskor és van olyan mackó, aki nem. Mindkettő normális és rendben lévő. Szabad sírni és szabad nem sírni.
• A mesével tudod kísérni a beszokás folyamatát. Úgy alakítod a mesét, ahogyan azt éppen a te gyereked megéli. A lényeg mindig az érzéseken és azok elfogadásán kell, hogy legyen. Csakis ez segíti a gyereket a beszokásban. Ha azt meséled, ahogyan éreznie és viselkednie kellene, az nem fog neki segíteni biztonságérzetet nyerni a meséből. Az inkább nyomásként és elvárásként érkezik meg hozzá.

Elválási rutin

Nagy segítség a gyereknek, ha a beszokás legkritikusabb pillanatára, az elválásra előre felkészültök és begyakoroljátok játékosan még otthon hetekkel a bölcsi vagy ovikezdés előtt. A rutin arra való, hogy legyen a nehéz pillanatban valami, ami ismerős és megszokott.

• Találj ki egy olyan elválási rutint, ami viszonylag egyszerű, rövid és a gyereked biztonságérzetét erősíti. Tehát gondold végig, hogy pontosan hogyan fogsz elköszönni a gyerekedtől. Mit mondasz neki és mit csinálsz. Például: anya rád adja a benti cipőt, megölel, ad egy puszit és azt mondja, hogy te biztonságban leszel itt a bölcsiben, amíg anya dolgozik, és anya visszajövön érted ebéd után.
• Ezt a rutint eljátszhatjátok a plüss állatokkal, beleszőheted a mesébe és eljátszhatod a gyerekeddel minél többször otthon.

Anya veled van a bölcsiben / oviban is

Bármi olyan tárgy, játék, ami a te jelenlétedre emlékezteti a gyereket, segíthet neki megbirkózni az elválással. Azaz az ismeretlen új környezetbe a te ismerős, biztonságos jelenléted emlékét csempészi be.

• Fűzzetek varázskarkötőt mindkettőtöknek, ami azt suttogja, hogy „anya mindig visszajön értem”.
• Ha bevihet magával plüss játékot, akkor fújjátok be anya parfümjével. Vagy válasszatok egy otthoni illóolajat, ami az anyaolaj lesz. „Ha a plüss mackót magadhoz öleled, akkor anyaillatot fogsz érezni és elmondhatod a mi közös varázsmondatunkat magadnak, hogy anya mindig visszajön értem”.

Mi van, ha te is félsz az elválástól?

A legtöbb szülő valamilyen mértékben szorong a gyermeke első beszoktatási időszakától. Ez teljesen normális, hiszen te is nagy változást élsz meg. Ahogyan a gyerekednek fontos, hogy előre minél több mindent tudjon az intézményről, ugyanúgy a te szorongásodat is az csökkenti, ha tudsz beszélni a gondozókkal, ha lehetőséged van a kérdéseidet feltenni és ha van egy átlátható beszoktatási terv. Azaz tudod, hogy mire számíthatsz az intézmény részéről.

Másrészt az elválás olyan központi téma, amihez sokunknak múltbeli veszteség, trauma kapcsolódik. Ha ezek feldolgozatlanok, akkor bármilyen elválással kapcsolatos helyzet, a beszoktatás is, szorongást okozhat benned. Ez ellen akaratlagosan tenni nem lehet. Parancsszóra elengedni a gyermeket és a félelmeket nem lehet.

Fontos, hogy szülőként elismered a saját érzéseidet és tudatosítsd, hogy a gyermeked sírása, kapaszkodása milyen nehéz érzéseket vált ki belőled. Minél inkább képes vagy együtt lenni a saját érzéseiddel, annál kevésbé terheled meg ezekkel a gyermeket. Segíthet, ha megosztod az érzéseidet olyanokkal, akiktől elfogadást és támogatást kapsz.

Az elváláskor viszont légy a lehető legmagabiztosabb, ugyanakkor együttérző is a gyerekeddel. Ne hezitálj. Ne engedd, hogy a gyereked sírása és szomorúsága elárasszon téged is. Ugyanakkor ismerd el, hogy a gyerekednek nehéz az elválás.

Ha a szavaiddal te is szorongást és aggodalmat fejezel ki, akkor ez fokozza a gyereked szorongását. Ha magabiztos vagy és határozott, azzal azt üzened a gyerekednek, hogy bízol a helyzetben és benne is, hogy a nehéz érzések ellenére minden rendben lesz.

Ami még segít

A beszoktatás ideje és maga a napi szintű intézménybe járás megterhelő lehet a gyermeknek. Még ha könnyen be is szokik, és szívesen jár, akkor is

• Sokkal több ingerrel és feldolgozni valóval kell megküzdenie az idegrendszerének, mint az otthon töltött időszak alatt.
• A szabályokhoz való alkalmazkodás, a nagy zsivaj, a gyerekek közti interakciók és konfliktusok mind igénybe veszik érzékeny és éretlen idegrendszerét.

Különösen igaz ez a bölcsődei beszoktatásnál, hiszen a bölcsis korosztályú kisgyermek ingerküszöbe még alacsonyabb.

Fokozott nyűgösség

Sok gyermek ettől esetleg nyűgösebb, dacosabb lesz, többet sír otthon vagy gyakoribbá válnak a hisztik. Ilyenkor a te együttérző jelenléted, amellyel nem akarod a gyermeket minél hamarabb elhallgattatni, hanem teret adsz a gyerek negatív érzelemkifejezésének, elegendő a gyermeknek arra, hogy a felgyülemlett feszültségtől megszabaduljon, kisírhassa és kitombolhassa magát. Majd keresse, elfogadja a közelséget és megnyugodjon.

Bölcsi után otthon

Segítség a gyermeknek,

• Ha az otthon töltött idő délutánonként szabad játékkal, a lehető legnyugodtabb körülmények között, plusz programok nélkül telik el. Ezzel lehetőséget kap a bölcsiben megélt élmények feldolgozására és kellő mennyiségű pihenésre.
• Ha tudsz vele minden nap olyan minőségi időt tölteni, amiben kizárólagos figyelmet (telefon és megszakítás nélküli) kap tőled és a játékot ő irányíthatja. Napi 15 perc ilyen idő nagymértékben növeli a biztonságérzetét.
• Ha legalább eleinte van olyan hétköznapi pihenőnap, amikor nem kell intézménybe mennie.

A bölcsibe indulás előtt

A reggeli kapcsolódás szintén fontos erőforrás a gyermek számára a napi kihívásokkal és a beszokás nehézségeivel való megküzdésre. Érdemes úgy tervezni a reggeleket, hogy ne kelljen rohannotok, legyen idő összebújásra és játékra. Ne kelljen siettetni a gyermeket. Így a gyermek nyugodtabb belső állapotban búcsúzhat el a tőled.

Túl ideális? Lehetetlen megvalósítani? Mit tehet a szülő, ha a bölcsőde beszoktatási terve nem kötődés alapú?

A magyarországi általános gyakorlat sajnos nem ez. Miközben vannak kivételek. Fontos, hogy a fentebb leírtak ne bűntudatot, tehetetlenséget és félelmet keltsenek a szülőkben, ha az intézmény, ahova a gyermeküket készülnek beíratni nem a fentiek szerint jár el.

Két szempontot szeretnék kiemelni segítségül azok számára, akik a valóságban nem ezzel az intézményi hozzáállással találkoznak.

A kötődés alapú modell és a mögötte álló kutatások reményeim szerint használhatóak arra, hogy a szülő megerősödhessen, hogy amikor a sírva elszakítással, a rövid határidejű beszoktatással kapcsolatban rossz érzése van, akkor:

• nem a szülővel van a baj, nem ő félti túl a gyereket
• nem a gyerek működik rosszul
• nem a ‘betörés’ a megoldás
• hanem a rendszerben van a hiba. Az elvárások nem reálisak.

Ez a gyermek felé együttérzést és elfogadást szülhet a szülőben. Ez önmagában is támogatja a gyereket. Ideális esetben nyílt kommunikációra ösztönzi a szülőt a pedagógusokkal. Más esetben lehet, hogy a szülő igenis más intézményt keres. Ami plusz feladat, energia és idő, ugyanakkor hosszútávon megtérül.

Apró lépésekben

A másik fontos pont, hogy ha tudatában van az intézmény és a szülő, hogy valójában hogyan lenne jó a beszoktatás, akkor lehet efelé lépéseket tenni. Még ha nem is egy az egyben a fent leírt modell valósul meg, mégis sok elemét be lehet építeni:

• A személyre szabott figyelem a beszoktatás ideje alatt mindig ugyanattól a gondozótól sokat segíthet a gyermeknek.
• Ha az intézmény nem engedi a csoportszobában a szülő jelenlétét hosszabban, akkor esetleg az udvaron töltött idő alatt ez megtehető.
• Ha a szülő nem is tartózkodhat bent az intézményben, de kérheti, hogy ha a gyermeke bizonyos időn belül nem nyugszik meg, akkor szóljanak neki és érte mehessen úgy, hogy a következő elválással csak másnap próbálkoznak újra.

A hosszú betegségek, utazások és csoportváltások átmeneti idejében ugyanezek a szempontok szintén fontos támpontot adhatnak.

Ha egyre több szülő tudja a beszoktatás kötődés alapú megközelítését képviselni, akkor talán elindulhat egyfajta változás. A hosszútávú cél nyilván egy teljesen más családpolitika, aminek keretében még a munkáltatók is kötelesek figyelembe venni az intézményi beszoktatásban a gyermek életkorából adódó szükségét a szülő jelenlétére. Hosszútávon az intézmény és a szülő is jobban jár, ha a gyermek biztonságosan szokik be. Kevesebb lesz a szorongó, agresszív viselkedést mutató gyermek. 

Addig is, amíg ez teljes egészében megvalósul, azon tudunk gondolkodni, hogy a lehetőségekhez képest minél több elemét beemeljük a gyakorlatba szülőként vagy gondozóként. 

---

[i] Lisa S. Badanes, Julia Dmitrieva, and Sarah Enos Watamura: Understanding Cortisol Reactivity across the Day at Child Care: The Potential Buffering Role of Secure Attachments to Caregivers, 2012

[ii] Lisa S. Badanes, Julia Dmitrieva, and Sarah Enos Watamura: Understanding Cortisol Reactivity across the Day at Child Care: The Potential Buffering Role of Secure Attachments to Caregivers, 2012.

[iii] Hedervári Heller Éva: Damit der Übergang gelingt Eingewöhnung in die Kindertagespflege

Kapcsolódó irodalom

Eva Hédervári (szerk.): Eingewöhnung und Bindung: Psychoanalytische und bindungstheoretische Grundlagen für gelungene Eingewöhnungsprozesse in Kindertageseinrichtungen Broschiert, 2019.

Hans Joachim Laewen, Beate Andres, Eva Hédervári: Die ersten Tage – Ein Modell zur Eingewöhnung in Krippe und Tagespflege, 2003., Beltz.  

Richard Bowlby: Stress in Daycare, 2007.

Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák, 2001, Saxum Bt., Budapest.