A hiszti kezelése a dackorszakban: 4 lépés a megnyugváshoz

Mi is a hiszti? Öncélú dühkitörés? Lázadás a szülői tekintély ellen? Manipuláció a gyerek részéről? Az akarat érvényesítésének gyakorlása? Elkerülhető vagy a fejlődés velejárója?  Hogyan lehet kezelni a dackorszakban a gyermeket? Hogyan segítheted a gyermeked érzelemszabályozásának fejlődését? Mi a célod a dac és hiszti kezelésében?

A hiszti és a dackorszak

A gyermek valamikor 2 éves kora körül egyszer csak az addig megszokottól sokkal hevesebben tiltakozik bizonyos tevékenységek és dolgok ellen. Már-már azt érezzük, hogy mindegy is mi az, a lényeg a végletekig kitartó tiltakozás. A lényeg a dac. Ami lassanként féktelen dühkitörésbe torkollik. Rúg, üt, vág, harap, tombol és leveti magát a földre. A szavaink el sem érnek hozzá. Megölelni lehetetlen. Mintha elszabadult volna benne egy féktelen erő. És elönt mindent. Őt magát is elsodorja. Vele együtt pedig minket is. Szülői türelmünk és nyugalmunk gyakran egy pillanat alatt tűnik el a dackorszak kihívásai közepette.

Mi zajlik a gyermekben?

A tombolás, sírás, rúgás mind annak a jele, hogy a gyermeket elárasztották az érzelmei. Túlnőttek rajta. A gyermeknek nincs eszköze, amivel mederbe terelhetné őket. Egyszerűen nem tud velük mit kezdeni. Ez teljesen normális. A következő években végig azt fogja tanulni, hogyan tud az érzelmi állapotaival bánni.

Élettani szempontból nézve a gyermek idegrendszeri éretlensége nyilvánul meg a hisztiben és a dacban. Azok az agyterületek, amelyek az impulzuskontrollért, érzelem- és viselkedésszabályozásért felelősek még nem fejlődtek ki. Ezek hiányában, az ősibb agyterületek, az alapvető testi és túlélési funkciókat és az érzelmeket irányító területek, az úgynevezett hüllőagy és a limbikus rendszer működik aktívan. A mérlegelésért, döntésért, gondolkodásért, tervezésért és együttérzésért felelős agykérgi területek még nem.

A dühkitörés vagy hiszti alatt a gyerekek általában többféle érzelmi állapoton mennek át. A megnyugváshoz való eljutáshoz legtöbbször mindegyik fázis megélésére szükségük van. Ha a szülőként érted, hogy mi zajlik a gyermekben, akkor jobban tudod a gyermeket a megnyugvás felé segíteni. Ez pedig nagymértékben hozzájárul a gyermeked önszabályozásának fejlődéséhez.  Valamint megerősíti a szülő és gyermek közötti kapcsolat biztonságát.

A 4 fő fázis a hisztiben

1. Frusztráció a hisztiben

A hiszti általában valamilyen frusztrációból indul. Ez az alap élmény, amivel a gyerek nehezen birkózik meg. A frusztrációt pedig halmozottan sok helyzetben éli meg ebben az életkorban. Ezért is nevezik ezt a korszakot dackorszaknak.

Éntudata kezd kialakulni, akaratának próbálgatásán keresztül egyre inkább szeretné magát különálló, a másiktól különböző lénynek tapasztalni. Ennek egyik eszköze a nemet mondás. Ezen kívül fejlődő ügyessége, motoros képességei egyre több mindenre képessé teszik. Önállóságának és akaratának megtapasztalása nagy öröm a számára, de még nem tudja felmérni saját korlátait. Mindezek miatt gyakran ütközik a felnőttek és a valóság szabta határokba.

A kockából épített vár ledől. Az üveggolyó nem fér be a kulcslyukba. Nem sikerül a konyhapultra egyedül felmásznia. Nem engeded meg, hogy az utcán talált cigarettacsikket megkóstolja. Szeretnél segíteni neki a cipőt felhúzni.

Ehhez adódik hozzá, hogy verbális kifejezőkészsége messze elmarad a beszédértéséhez képest. Szinte mindent megért, de ezzel nincs arányban önkifejezési készsége. Emiatt belső állapotainak kommunikálására nincsenek meg a fogalmai és szavai. Csak viselkedésén keresztül tudja azokat kifejezni.

Mindez  frusztrációt okoz a számára. A frusztráció pedig stresszt jelent. A megemelkedett stressz szintre válaszként könnyen aktiválódik a „küzdj vagy menekülj” reakció a gyermekben.  Ekkor pedig a frusztráció haragba vált át.

2. Düh a hisztiben

Ezen a ponton a gyermek óriási energiával küzd. Látszólag olykor ellened. Valójában azonban a saját frusztrációjával. Olyan mértékben igénybe veszi mindez egész lényét, hogy kognitív belátási képessége teljesen kikapcsol. Hiábavaló ész érveket mondani neki. A szülői figyelmeztetés, kérések és a következmények sorolása teljesen feleslegesek. Ha azt várjuk, hogy a gyermek megérti majd a lehetséges következményeket, akkor tévedünk. Ebben az állapotban a gyermek képtelen a jövővel számolni, tervezni és dönteni.

A felnőttől érkező fenyegetés és kiabálás pedig csak fokozza a „küzdj és menekülj” reakció erősségét. Ha bizonyos mértéken túl félelmetessé válik a gyermek számára, akkor lefagy. Ez csak látszólagos megnyugvás. Valójában ilyen esetben a gyermek stressz szintje ugyanolyan magas marad, csak kifelé nem mutat semmit. Magába fagyasztja belső megélését. Ha ez rendszeresen megtörténik, akkor az gátolja az érzelem-szabályozás fejlődését és falat emel a szülő és gyermek közé.

A harag állapota egy idő után magától lecseng. Három dolgunk van szülőként. Az egyik az, hogy a gyermek biztonságára vigyázzunk. Szükség esetén indulat nélküli határozott mozdulattal érdemes őt megtartani, hogy ne sértse meg magát vagy mást. A másik, hogy amennyire lehetséges nyugodtak maradjunk és jelen legyünk a gyermek számára. Tiszteletbe tartsuk a távolságot, amit igényel. Ne akarjuk ölbe venni, simogatni, ha ő ezt nem kéri. Ebben a fázisban általában nem befogadóak a gyerekek a bonyolult mondandóra. Lehet, hogy csak annyit tudunk néha-néha mondani, hogy „itt vagyok”. A harmadik feladatunk ebben a szakaszban pedig az, hogy a határtartásban következetesek tudjunk lenni.

3. Szomorúság a hisztiben

Ha szülőként a harag fázisában jelen tudunk lenni a gyermek számára, akkor haragja lassanként szomorúságba és sírásba megy át. Átélheti a veszteséget, amit vágya és akarata be nem teljesedése miatt érez. Ebben az állapotban valószínűleg nyitottabbá válik a vigasztalásodra és a megnyugtató testkontaktusra. A legtöbb gyerek ilyenkor a saját ritmusában elfogad egy-egy érintést vagy ölelést.

Ha a kapcsolódást megtapasztalja, az segít elfogadnia a veszteséget, a csalódást. A lényeg, hogy te érzelmileg és fizikailag is elérhető legyél a számára. Ez a megnyugvás kulcsa.

4. Megnyugvás

A szomorúság után lassan megnyugszik. Ez az az állapot, amiben a ’küzdj vagy menekülj’ reakció lecsendesül, a gyermek újra biztonságban érzi magát. Elfogadja a határt, élvezi a szülői közelséget. Ekkor nyitott a tőled érkező verbális információk befogadására, a tanulásra. Ekkor érdemes vele megbeszélni, hogy mit vársz el tőle. A teljes megnyugvás után pedig újra elindul a világ felfedezésére.

Valami baj van vele vagy velem? A dackorszak elbizonytalanító

Elcsépelt szó, mégis, az alap az elfogadás. Önmagad és a gyermeked mély elfogadása. Arra a legmélyebb valóságra való pillanatról pillanatra való ráeszmélés, hogy a gyermeked és te is belül alapvetően jók vagytok. Ez akkor is igaz, amikor a gyermeked hisztizik vagy te kiborulsz. Ezek reakciók, érzelmek, amelyek jönnek és mennek, változnak. Nem a lényetek lényegi magja. Ennek a tudatát érdemes újra és újra megerősíteni magadban. Vagy felépíteni.

Innentől kezdve leszel képes minden reakcióra kíváncsisággal nézni. Megfigyelni azt, ami történik veletek és bennetek. Ez pedig a kulcs a változáshoz.

Túlzásnak hangzik? Mire lennél kíváncsi a hiszti közepette? Például arra, hogy milyen heves mozdulatokat, arckifejezéseket, hangokat vált ki a sok érzelem a gyermekedből. Megfigyelted már a testét ilyenkor? Mi történik vele? Hogy mozdul? Vajon, milyen érzések dúlnak benne?

Vagy tudsz-e kíváncsian fordulni a saját reakcióid felé? Mit érzel a mellkasodban, a gyomrodban, a kezeidben, amikor a gyermeked hisztizni kezd? Milyen gondolatok futnak át rajtad? Milyen érzelmeket élsz át?

A következőkben felsorolt eszközök akkor tudnak igazán pozitívan hatni a gyermekedre és saját magadra is, ha újra és újra visszatérsz magadban belül oda, ahol ítéletmentesen, kritika nélkül és kíváncsian tudsz a hiszti közepette is a gyermeked és magad felé fordulni. Csak figyelni. Legalább az egyik részedből. Legalább egy rövid ideig.

A szülői eszköztár – Határtartás a dac és hiszti kezelésében

A gyermek számára fontos, hogy tiszta és következetes határokat tudj tartani neki. Érdemes számba venni, hogy mi az, amihez mindenképp ragaszkodsz és mi az, amiben engedni tudsz. A túl sok határ túlzottan nagy mértékű frusztrációt okoz a gyermeknek. Ezáltal közvetett módon még több hisztihez vezet. A kevés és következetlen határok pedig elbizonytalanítják a gyermeket, szorongást keltenek benne.

A gyermek biztonságérzetét növeli, ha a te és az apukája a határokban közös megállapodásra juttok. Ha mindketten ugyanazt képviselitek. Így könnyebben megérti, mit vártok el tőle. Ez pedig biztonságérzetet ad a számára. Ha a pároddal rendszeresen felülírjátok egymás határait vagy a gyermek jelenlétében kezdtek el vitatkozni a fegyelmezésről, akkor a ti köztetek lévő párkapcsolati feszültség pluszban nehezíti a hiszti és dac kezelését. Hosszútávon komoly játszmák kialakulásához vezethet a gyermeknél is.

A stratégiai hiszti

Ha következetlen vagy a határok megtartásában, ha szülőként rendszeresen kiborulsz vagy összeomlasz a hisztik során, és csak azért, hogy véget vess a gyerek dacos kiborulásának, inkább mégis engedsz a határokból, akkor ez hosszútávon oda vezet, hogy a gyermek elkezdi a heves érzelemkifejezést stratégiaként használni.

Ez az úgynevezett stratégiai hiszti, amiben a gyerek a kiborulással azt üzeni, hogy „a múltkor is így értem el, amit akartam, hátha most is működni fog”. Ez nem a gyerek manipulatív szándékának megnyilvánulása, hanem a bizonytalan és következetlen szülői határtartásra és engedékenységre adott törvényszerű reakció. Ilyenkor a szülőként mi építjük fel – ugyan nem tudatos szándékkal- , a játszmát magunk és a gyermek között.

Tudatossággal ki lehet alakítani a következetes és tiszta határokat. Ezek betartása a nyugodt és együttérzést kifejező szülői kommunikációval együtt nagyon rövid időn belül hatásosan tudja csökkenteni a hisztik gyakoriságát és lefolyásuknak a hosszát.

A gyermek 2 fő szükséglete a hiszti közben  – a kapcsolódás és a differenciáltság élménye

A szülővel való kapcsolódás a gyermek számára fontosabb, mint saját akaratának keresztülvitele. Ez érthető, hiszen testi és lelki biztonsága a szülővel való kapcsolatától függ. Legalapvetőbb szükséglete tehát a kapcsolat megőrzése. Annak a biztos tudata, hogy a szüleihez fűződő szál sértetlen marad bármit is tesz ő. Éppen ezért a ti elfogadó és támogató jelenlétetek a frusztráció, a harag és a szomorúság érzései közepette elsődleges igénye a gyermeknek. Jó, ha tudatosítod ezt magadban, mert a hiszti tombolása közben ezt néha nehéz átélnünk. Pedig amikor haragos, üt, vág és harap, akkor is a veled való kapcsolatra van szüksége.

A másik szükséglete, hogy megélhesse saját vágyait, szándékait, vélekedéseit olyannak amilyenek. Kifejezhesse, hogy adott esetben ő mást akar, gondol és érez, mint a szülei. És érezhesse, hogy ezt a szülei meghallják. Ezáltal a szüleitől különböző lénynek érezhesse magát.

Nincs könnyű helyzetben a totyogó korú gyermek. Két ellentétes szükséglet hajtja őt. Az önállóságot, a rólatok való leválás első nagy lépést éli, miközben mindennél jobban szüksége van a közelségetekre. Mindkettőt fontos észben tartani, amikor a dac kezelésének eszközeit számba vesszük.

A szülői eszköztár  – A tükrözés

Sok szülő azt gondolja, hogy a gyermeke igényeit és vágyait azzal ismeri csak el, ha azokat teljesíti. Ha viszont határt szab és nemet mond valamire, akkor azzal esetleg a gyermek lényét utasítja vissza. Ezáltal pedig a kapcsolat szenved csorbát. Ez azonban nem így van.

Ha a te szülőként elismered és visszatükrözöd a gyermeked szándékát és vágyát, de nemet mondasz annak teljesítésére, akkor a gyermeknek a kapcsolatra és a saját különbözőségének megélésére való igénye is kielégül. Még akkor is, ha a vágyát éppen nem valósíthatta meg. A lényeg abban van, hogy a te szülőként képes vagy látni és elfogadni a gyermeket az éppen aktuálisan átélt érzésével/szándékával.

Ha ezt ki is fejezed a gyermeknek, azzal megerősíted abban, hogy érted őt. Ezzel a kapcsolatotokat erősíted meg. A tükrözés segíti a gyermeket saját érzéseinek a felismerésében és megnevezésében. Megtanítja, hogy szavakon keresztül hogyan oszthatóak meg az érzések. Ezáltal aktivizálódnak azok az agyterületek a gyermekben, amelyek az érzelemszabályozásért felelősek.

„Látom, hogy csalódott vagy, amiért összedőlt a vár.” „Jaj, de nagyon elkeseredtél, hogy nem sikerült kinyitnod az ajtót.” „Megértem, hogy mérges vagy, amiért nem kapcsoljuk most be a TV-t.”

 „Látom, hogy nagyon érdekel, hogy mi van a WC csészében. Szeretnél belenyúlni, ugye?  Hű, nagyon izgalmas lenne. De ebbe nem szoktunk kézzel nyúlkálni. Koszos.” És mindeközben megfogod a gyermeked kezét és indulat nélkül, határozott mozdulattal elhúzod és odébb is viszed.

Igenis elképzelhető és rendben lévő, hogy éppen a WC-ben lévő víz kelti fel a gyermek kíváncsiságát. Ha ezt ki is tudjuk fejezni a gyermek felé, akkor azt éli meg, hogy a szülő megérti őt, együttérez vele, kapcsolódik hozzá.  Ez a legfontosabb.

Az ilyen és ehhez hasonló szülői reakciók az évek alatt belső hanggá válnak a gyermekben. Így képes lesz dühkitörések helyett felismerni, megnevezni és kifejezni belső állapotait. Ezáltal mederben tartani azokat. Ez pedig a feltétele annak, hogy a viselkedését is szabályozni tudja.

A tükrözés a megnyugvás pillanataiban nem kevésbé fontos, mint a harag vagy frusztráció közepette. Ha a gyerekeddel együtt te is átérzed és ki is mondod, hogy milyen érzés, amikor végre nyugodtan, mélyen lélegzik, amikor lelassul a szívverése, amikor ellazulnak az izmai ahogy hozzád bújik, azzal segítesz neki tudatosítani és felismerni, hogy a megnyugvás állapota milyen élmény. Ezzel meg is erősíted azokat az idegpályáit, amelyek a biztonságos révbe érésért felelősek.

A tükrözés akkor működik igazán, ha valódi együttérzésből jön. Ha képesek vagyunk ráhangolódni a gyerek állapotára. Ha tényleg kíváncsiak vagyunk rá. Ilyenkor a hangunk, a mimikánk ezt az őszinte együttérzést és jelenlétet közvetíti a gyerek felé. Ebből érzi igazán, hogy kapcsolódunk ahhoz, amiben ő van, anélkül, hogy az minket is elárasztana.

A szülői eszköztár – Jelenlét a hiszti kezelésekor

A hiszti legintenzívebben tomboló szakaszában a szavak általában nem érnek el a gyerekhez. Amikor szinte magán kívül van, akkor egyszerűen csak jelen kell lennünk. Biztonságban tartani a gyermekt, hogy ne üsse be magát és ne sértsen meg mást. Frusztráló lehet neked, hogy nincs nagyon dolgod. Hogy nem kell a hisztit azonnal megszüntetni. Hogy elég, ha leülsz és a számodra telhető legnyugodtabban jelen vagy és figyelsz. Pedig ez az, ami igazán segít a gyermekednek.

Amikor látod rajta, hogy már befogadó, akkor figyeld, hogy kéri-e a közelségedet. Várd meg, amíg nyújtja a kezét vagy odamegy hozzád. Annyi közelséget adj, amennyit ő kér. Engedd, hogy ezt ő irányítsa. Ha ellök vagy eltol, akkor lépj hátrébb, de maradj jelen érzelmileg és fizikailag is.

Ugyanígy legyél jelen akkor is, amikor megnyugszik. Adj ennek a fázisnak is időt és figyelmet. Engedd, hogy elmélyüljetek benne. Érezd te is a saját testedet és az övét is, ahogy a vihar elül. Érezd az érintést, a gyereked légzését, a saját idegrendszered kisimulását. A kettőtök közötti kapcsolódást. Minél inkább jelen vagy ebben a fázisban, annál inkább megerősíted ezt az élményt a gyermekedben is.

A hiszti megelőzése

A hisztik annál gyakoribbak és hosszabbak, minél megterheltebb a gyermek idegrendszere. Ha alapvetően fáradt, ha éhes, szomjas, ha túl sok inger éri, ha sok változás zajlik az életetekben (tesó, költözés), ha sok a családban a feszültség, akkor könnyebben kibillen az amúgyis érzékeny egyensúlyi állapotából. Ezért ezek a tényezők mind növelik a hisztik előfordulásának esélyét.

A következőkben a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány olyan eszközt, ami segít általánosságban a hisztik megelőzésében.

A hiszti és dac megelőzése – A kontroll megfelelő mértéke

A gyerekek életkorukból kifolyólag alapvetően kiszolgáltatottak nekünk felnőtteknek. Ez azt is jelenti, hogy egy csomó helyzetben nem náluk van a kontroll. Azaz sokszor nem élhetik meg a saját hatóerejüket. Pedig ezt igénylik. Ha a szükségesnél több kontrollálást, korrigálást, útmutatást, parancsot kap egy gyerek a hétköznapokban, akkor az erősíti a hisztik előfordulásának gyakoriságát.

Sokszor nem gondolunk bele, hogy egészen apró dolgok is kontroll gyakorlást jelentenek részünkről. Amikor azt mondjuk, hogy köszönj a bácsinak, adj puszit anyának, vagy amikor a kisautóra lelkesen mondja, hogy vonat és mi kijavítjuk, hogy autó, vagy amikor a játékban irányítjuk, hogy tedd rá a fakockát a toronyra, vagy kérdezgetjük, hogy mit mond a tehén, amikor ő éppen másra figyelne, vagy állandóan letöröljük a száját, amikor eszik, akkor azt éli meg, hogy irányítva van.

Nincs ezekkel a helyzetekkel gond, csak ha sok ilyen tölti ki a gyerek napját, akkor egy idő után elhatalmasodik rajta a frusztráció és hisztiben törhet ki. Érdemes csak akkor irányítani, amikor mindenképp szükséges. Más esetekben pedig ráhagyni a gyerekre, amit ő szeretne.

Vagy kreatívan megtalálni az irányított helyzetekben azt, amikor ő választhat, hogy érezze, hogy neki is van hatóereje egy-egy szituációban. A piros vagy a sárga zoknit szeretnéd felvenni kérdés feltevése elveszi annak a kontrollvesztésnek az élményét, hogy zoknit mindenképp fel kell venni.

A hiszti megelőzése – A pozitív figyelem

A hiszti megelőzésnek másik fontos eszköze a pozitív figyelem megadása. A gyermeknek rengeteg figyelemre van szüksége. Ha ezt nem gyűjti be pozitív figyelemből, azaz pozitív kapcsolódások útján, akkor provokálni fog olyan helyzeteket, amikor negatív figyelmet kap. A negatív figyelem is figyelem. Amikor valami olyat tesz, amit nem szabad, vagy ami veszélyes, akkor megtapasztalja, hogy te minden egyéb dolgot abbahagysz és csak rá figyelsz. Kizárólagos figyelmet kap akkor is, amikor vele veszekszel, kiabálsz vagy megijedsz.

Ha minden nap van minőségi együtt töltött idő, amikor csak rá figyelsz, amikor kikapcsolsz minden technikai eszközt, nem foglalkozol a háztartással, akkor ez biztonságot fog adni neki. Hogy erre számíthat. Nem kell ennek végtelen sok időnek lennie. Napi 15-20 perc is elég lehet. Ezen kívül napközben egy-egy helyzetben egy-egy szemkontaktus, mosoly, megerősítő mondat mind a figyelem szükségletét tölti be pozitív módon.

A hiszti megelőzése – Ritmus

A napok kiegyensúlyozott ritmusa segíti a gyermek idegrendszerének kiegyensúlyozottságát. Az ismétlődő tevékenységek, a szokások biztonságérzetet adnak neki. Mivel egy totyogónak még nincs jól kialakult időérzéke, nem látja át a múltat és a jövőt, ezért a szokások ismétlődése neki fontos fogódzó. Ha tudja, hogy pontosan mi az esti lefekvés menete, hogy az ebéd után következik a délutáni alvás, hogy délelőtt ki szoktatok menni sétálni, akkor ezek mind-mind kapaszkodókká válnak a számára.

A hiszti megelőzése – Felkészítés

Segít a gyereknek a biztonságérzetét megőrizni, ha az életkorának megfelelő nyelven elmondod neki, hogy mi fog történni. Így nem éri váratlanul egy-egy helyzet. Ezáltal a bizonytalanságból és váratlanságból fakadó hisztik megelőzhetőek.

Az átmeneti helyzetek, amikor egyik tevékenységből a másikba, egyik helyszínről a másikra váltunk megterhelőek a gyerekeknek (a felnőtteknek is). Ilyenkor könnyen kiborulnak.

Mielőtt a váltást kezdeményeznéd a gyermekednél, előtte kapcsolódj hozzá abban, amiben éppen van. Ha játszik, akkor guggolj le hozzá, nézd mit csinál, és pár szóval fejezd ki, hogy például, „azta milyen magas tornyot építettél, látom, sokat dolgoztál vele.” Érezze, hogy kapcsolódsz hozzá. És csak ezután mondd el neki, hogy még van egy kis ideje az építkezést befejezni, és aztán lassan fürdeni indultok.

Ha a két tevékenységet össze tudod kötni a számára, az még inkább segít neki. Például, lehet, hogy a kockákat szállító autóra ráférne egy mosás? Vagy a fürdőkád szélére is lehetne tornyot építeni? Vagy adj neki olyan feladatot vagy választási helyzetet, amiben a kontrollját érezheti. A macit vagy az autót szeretnéd fürdeni hozni?

Hiszti a különböző életkorokban

A hisztinek nevezett tipikusan a dackorszakban megnyilvánuló viselkedés mögött mindig valódi szükséglet húzódik meg. Igazándiból minden negatív emberi megnyilvánulás legmélyén valamilyen ki nem elégített szükséglet és igény van. Ilyen értelemben a hiszti sosem manipuláció, nem hatalmi harc a gyerek részéről. Minél inkább segíted szülőként a gyermeket a valódi szükségletét megélni, annál kevésbé épülnek ki játszmák a konfliktusok köré.

A hétköznapi nyelvben a hisztit gyakran mégis a nem valós szükségletből való sírás szinonimájaként használjuk. Arra, amikor a gyermek el akar érni valamit. Ilyen értelemben sokan mondják kisebb életkorban is, hogy például a fél éves vagy 1 éves gyermekük hisztizik.

Nyilvánvalóan a fél éves, 1 éves gyermek fejlődése még más fázisban van. Akarata, éntudata és önállósága még nem tart ott, ahol a 2 évesé a tipikus dackorszakban. Éppen ezért sírása, frusztrációja és szükséglete még némileg más. A határtartás ezekben az életkorokban még nem annyira hangsúlyos feladat.  Annyiban azonban megegyezik a dackorszak hisztijeivel a fél éves -1 éves gyermek kiborulása is, hogy a szülei segítségére van szüksége érzelmei szabályozásához. A szülő jelenléte, elfogadása és a szüleihez való kapcsolódás az elsődleges igénye.

A hétköznapok realitása

A fentebb leírtak minden bizonnyal irreális elvárásokat szülnek bennünk.

„Ezt képtelenség megvalósítani, amikor időre kell mennünk. Erre nincs idő vészhelyzetben. Egy gyerekkel még csak-csak, de mit tegyek, amikor egyszerre ketten hisztiznek? És különben is, elvesztem a türelmem és ideges leszek.”

Ez így van. Nincs is szükség rá, hogy mindig minden helyzetben nyugodtak maradjunk és tökéletesen jelen legyünk. Elég, ha a gyermek az esetek többségében azt tapasztalja, hogy a szülei értő és elfogadó módon tudják kezelni a kiborulásait. Ennek az élményét mélyen magába építi. Akkor is, ha van, amikor ez nem sikerül. A félrement, türelmetlenséggel teli helyzetek kijavíthatóak. A félresiklott helyzetek valódi helyrehozása a kapcsolatot erősíti.

A helyrehozás záloga nem feltétlenül a bocsánat szó kimondása és semmiképpen sem a bűntudat érzése. Ez utóbbi inkább nehezíti a a helyrehozást, hiszen ilyenkor magunkkal vagyunk elfoglalva. A kapcsolat akkor törik meg időlegesen, amikor a gyermek nem érzi, hogy te érted és látod őt. Ha utólag meglátod, hogy hol lett volna rád szüksége és utólag a gyermek megélésére, érzéseire tudsz figyelni, azt tudod visszatükrözni, ami benne lejátszódhatott, az a kapcsolódás élményét adja neki. Ez a valódi reparáció. Ezt életkortól és helyzettől függően meg lehet tenni egy érintésben, egy (szerep)játékban, mesében is.

Amikor te is elveszíted a fejedet

Lehetséges okok:

• túl vagy terhelve érzelmileg és fizikailag a jelen körülményekből adódóan
• múltbéli feldolgozatlan élményeid vannak

Előfordulhat, hogy értetlen és kétségbeesett vagy. Tehetetlenséget és haragot élsz meg újra és újra a hisztik kapcsán. Ingerlékennyé és feszültté válsz. Saját tűrőképességednek a határára kerülsz. Magad elleni támadásnak és rosszindulatnak érzed a dühkitöréseket. Félsz, hogy a gyermek viselkedése hosszútávon így marad. Szégyent is érezhetsz a mások előtt zajló jelenetek miatt. Elbizonytalanodsz a határokban. Sokkal inkább a saját érzéseiddel bajlódsz. Nem marad érzelmi kapacitásod a gyermeked valós szükségleteit meglátni. Ha ez így van, annak oka van. Semmiképpen se ítéld meg magadat. Inkább légy kíváncsi, hogy mi zajlik benned. Ez a kulcs a továbblépéshez.

Ha túl vagy terhelve, kialvatlan vagy, kevés időd jut magadra vagy egyéb stressz van jelen az életedben, akkor érthető, hogy kisebb az érzelmi teherbíró képességed. Fontos, hogy találj magadnak töltődésre és kikapcsolódásra elegendő időt. Csakis így tudod megteremteni magagdban azt a belső egyensúlyi állapotot, ami nélkülözhetetlen a gyerekekkel való együttlét igénybevevő feladatához.

Sokszor szülő indulataid és tehetetlenség érzésed hátterében saját feldolgozatlan múltbéli élményeid állnak. Azok az élmények, amelyeket te magad éltél meg gyerekként, amikor a szüleid számára te nem elfogadható módon viselkedtél. Saját gyermekednek a sírása, haragja tudattalanul felébreszti ezeket az élményeket. A bántalmazás, megszégyenítés, elutasítottság, meg nem értettség és magadra maradottság érzéseit. A gyermek hisztije ’csak’ kiváltó tényező. A szülői kiborulás mögötti valós ok mélyen a te sajátod. A te érzelemszabályozási rendszeredé.

Ha ugyanis gyerekként a saját szüleid magadra hagytak, értetlenek voltak, megijedtek, megszégyenítettek, büntettek vagy bántalmaztak, amikor te a szomorúságodat és haragodat kifejezted, akkor te magad sem tudtad magadba integrálni ezeket az érzéseket. Számodra érthető módon ezen érzések egy bizonyos intenzitáson túl félelmet és veszélyt jelentenek. Az ezekkel való megküzdési stratégiád nagy valószínűséggel az elutasítás, elfojtás lesz. Felnőtt érzelemszabályozó rendszered csődöt mondhat, amikor saját gyermeked ugyanezen érzésekkel szembesít. Szülőként tehetetlenséget és félelmet élhetsz meg ilyenkor.

Ebből kifolyólag indulattal, elutasítással, büntetéssel, fenyegetődzéssel, érzelmi távolságtartással vagy túlzott engedékenységgel, azaz a határok feladásával fogsz olykor reagálni. Ezek a reakciók és ezek keveréke szinte mindannyiunknak ismerősek. Szinte mindannyian átéltünk ilyen szülői reakciókat gyerekként. Ha ezeket magadon is felismered az nem a világ vége. És semmiképp sem azt jelenti, hogy ne lennél elég jó szülő. Azonban olyasmi, amivel érdemes dolgozni. Mert lehet rajta változtatni. Ha pedig te változtatsz, akkor a gyermeked is változni fog. Csökkenni fognak a hisztik. Nőni fog az együttműködés a családotokban.

Mi segíthet neked?

• hiteles információk a gyermek fejlődéséről
• saját belső állapotaidnak az őszinte számba vétele
• az indulataid kifejezése én-közléssel
• megtanulni a saját indulataidat kezelni, magadat megnyugtatni és leföldelni
• megállni egy pár pillanatra mielőtt reagálnál
• a gyermek nézőpontját meglátni

Hogy tudsz te megnyugodni?

A gyermek fejlődésével, a gyermeki idegrendszer működésével kapcsolatos hiteles információk segítenek megérteni a gyermekedet. Ezen kívül sokat segít, ha szembe tudsz nézni a saját belső megéléseddel, az érzéseiddel, az indulataiddal és a visszatérő reakcióiddal. Fontos, hogy ki tudd mondani magadnak, hogy éppen mérges, fáradt, tehetetlen vagy szomorú vagy. Hogy meg tudd figyelni, hogy mi zajlik a testedben. Összeszorul a gyomrod? Legszívesebben ütésre emelnéd a kezedet? Vagy érzed, hogy kiszaladnál a világból? Lehet, hogy kimegy belőled minden erő? Ha magadban felismered és azonosítod ezeket az érzeteket és érzelmeket, akkor szabadabb leszel arra, hogy ezeket az indulatokat, a lefagyást, az erővesztést szabályozd magadban és ne ezekből reagálj a gyermek viselkedésére.

Ha te magad vissza tudod állítani a saját belső nyugalmadat akkor is, amikor a gyermeked tombol, akkor a te nyugalmadból fogsz tudni reagálni. Ez pedig a gyermeknek biztonságérzetet ad. Erre a biztonságra van szüksége ahhoz, hogy a benne tomboló vihar le tudjon csendesedni. Ha viszont te a benned dúló érzéseket rázúdítod a gyermekre, akkor a benne dúló káoszt és vihart erősíted. Az indulatból jövő reakció miatt pedig esélyes, hogy még bűntudatot is fogsz később érezni.

A saját egyensúlyod megőrzése vagy helyreállítására sokféle technika létezik. A nulladik lépés mindenképp az, hogy vedd észre ha kibillentél, és állj meg egy pillanatra. Ne a gyerekre reagálj, hanem figyelj befelé. Innentől kezdve pedig használhatod a légzés, a vizualizáció, a megerősítő mondatok, a távolságteremtést, a földelés különböző módjait ahhoz, hogy a saját középpontodba visszakerülj. A saját légzésed és testérzeteid figyelése megnyugtató lehet és visszahoz a jelenbe.

Magadról beszélj, ne a gyereket szídd!

Ha mégis azt érezed, hogy muszáj kifejezned a haragodat, akkor tedd azt meg saját magára vonatkozó kijelentésekkel: „jaj de nagyon türelmetlen vagyok.” „Most már igazán mérges lettem én is!” „Huhh, de összeszorult a gyomrom.” „Bennem is nagy vihar tombol.” Lehetőleg ne a gyermeket minősítsd: „milyen erőszakos/akaratos/hisztis/kibírhatatlan vagy!”

Ha gyakran indulatból vagy túlzott engedékenységgel reagálunk, akkor a gyermek lassan igazodik ehhez a reakciónkhoz. A sok ismétlés során komoly játszmák épülhetnek rá bizonyos helyzetekre. Ezekből is van kiút, ha némileg hosszabban is kell érte dolgozni.

Áss mélyre magadban!

Ha ismétlődően nehéz érzéseket és abból kifolyólag olyan reakciókat vált ki bennünk a gyermek hisztije, amit később megbánunk, akkor érdemes mélyebbre ásni magunkban az okok után. A saját gyermekünkkel való kapcsolat a legtisztább és olykor a legkíméletlenebb tükör, amely megmutatja, hol vannak az elakadásink. Ebből következően pedig a legnagyobb segítség saját belső növekedésünk útján. Érdemes belenéznünk!

Itt a vége fuss el véle

Mondhatnád a bűntudatnak, akár hányszor bele akarnál ragadni. A bűntudat addig segítség, amíg jelzi, hogy valami olyat tettünk, ami nem volt a legjobb választás. Arra jó, hogy segítsen megállni és befelé nézni. Ha azonban beleragadsz, akkor akadályoz abban, hogy a gyerekedre tudj figyelni és hogy a saját érzéseid felé is együttérzéssel fordulj. Pedig a helyrehozás záloga ez a kettő. Ezért mindig emlékezz, minden ott kezdődik, hogy magaddal is együttérző, megértő és megbocsátó vagy. Pont úgy bánsz magaddal, mint ahogy a gyermekeddel szeretnél. Ez a nulladik lépés. Elindulni az úton nem könnyű, de mindig megéri.

A hiszti helyes kezelésének 5 legfontosabb lépése

A fentiek alapján foglaljuk össze, mi az, ami segít a hiszti kezelésében:

1. a szülő nyugalma, érzelmi és fizikai jelenléte
2. biztonságot adni (ne üsse be magát, ne szaladhasson le az úttestre)
3. időt és teret hagyni a gyermeknek érzelmei átéléséhez
4. a gyermek érzéseinek/szándékainak tükrözése
5. tiszta és következetes határok és elvárások

A túlélésen túl – Mi a célunk szülőként?

Fontos tiszta képet alkotni arról, hogy a hisztik, dührohamok vagy bármilyen más érzelmileg megterhelő helyzetben saját szülői reakcióinkkal mit szeretnénk adni a gyermeknek. Még ha nem is sikerül mindig úgy reagálnunk, ahogy szeretnénk, a tiszta belső célokhoz előbb-utóbb igazodik viselkedésünk is.

Az igazán nehéz helyzetek, a gyermek nehéz viselkedése mindig azt mutatja, hogy segítségre van szüksége. A szülőre és a szülővel való kapcsolat szabályozó erejére. A szülői reakció mindig minta és igazodási pont saját belső állapotainak megítéléséhez és kezeléséhez. Ezáltal önmaga lényének megéléséhez és alakításához.

Ha azt szeretnénk, hogy olyan felnőtt váljon belőle, aki képes ítélet nélkül mélyen megélni az érzéseit és konstruktív módon kifejezni azokat, akkor a hisztik során nekünk magunknak is ítélet nélküli érzelmi jelenléttel kell tudnunk együtt lenni a gyermekkel és az érzéseivel (és önmagunkkal is).

A gyermek viselkedésére, cselekedeteire nemet mondhatunk, azoknak határt szabhatunk. Az érzései, gondolatai és szándékai felé azonban érdemes elfogadással fordulnunk, még ha azok intenzívek és negatívak is. Ez az elfogadó és tükröző jelenlét a tiszta határokkal együtt fogja a gyermek önszabályozásának az alapját képezni. Ezzel lesz képes saját negatív érzéseinek energiáját konstruktív és nem destruktív módon használni az életében. Ezzel tud majd önmaga felé elfogadással , önbizalommal és együttérzéssel fordulni. Így lesz képes nyitott és őszinte lenni a kapcsolataiban.

Könyvek a témában:

Siegel, D – Bryson, T. P. : Drámamentes fegyelmezés

Suderland, M: Okosan nevelni tudni kell

Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak I-II.