De olyan jó érzés összebújni és megszoptatni a gyermekem. Nagyon sokat küzdöttünk a szopiért a kezdeteknél és most én válasszam el?!

Talán ideje lenne elválasztani. Legalábbis az éjszakai szopásokról leszoktatni. Szeretnék végre egy jót aludni éjszaka.

Mégis sokszor idegesít és zavar. Mintha csak egy nagy cici lennék neki. Félek, hogy nem fog tudni máshogy elaludni, ha leválasztom.

Bűntudatom van, ha elveszem tőle a szopást. Azt érzem, hogy akkor lennék jó anya, ha megvárnám, amíg magától választja el magát.

Ha rábízom, akkor sosem fogja abbahagyni a szopást. Biztosan neki sem jó, hogy idegesen szoptatom. Lassan szeretnék második babát. Hogyan csináljam végig a ciciről leszoktatást, hogy az ne legyen trauma a számára? Hogyan tudom gyengéden elválasztani? Mit tegyek, ha sírni fog?

Sokunknak ismerősek a fenti mondatok. Másfél, 2 vagy 3 éves gyerekeket szoptató édesanyák elválasztás körüli belső küzdelmei és dilemmái. Sok ambivalencia és bizonytalanság. Mit szeretnél te anyaként és mi lenne jó a gyereknek? Van az elválasztásnak olyan menete, ami biztonságot adhat neked és a gyermeknek is?

Meddig jó szoptatni? Mikor választja el magát a baba?

A tápszer elterjedése előtti időkben, a szoptatás hosszát években mérték. Az ókori kultúrákból fennmaradt feljegyzések arról tanúskodnak, hogy általában 2-3 éves korig, de sokszor akár 4-5 éves korukig is szoptatták a gyermekeket.

Tudjuk, hogy a 20. században a tápszerek elterjedésével jelentősen csökkent a kizárólagos szoptatás ideje és aránya, valamint a szoptatás hossza is. Azt is tudjuk, hogy a kulturális és társadalmi szokások, értékek jelentősen befolyásolják a szoptatási gyakorlatot, ahogyan az egyéni körülmények is.

A szoptatás evolúciós örökség

Ha a biológiai tényezőket vesszük figyelembe minden más befolyásoló tényezőtől eltekintve és az emberhez legközelebb álló főemlősöket vesszük alapul, akkor a különböző élettani tényezők (terhesség hossza, felnőtt testsúly, felnőtt immunrendszeri érettség stb.) alapján az emberre vonatkozóan 2,3-7 éves életkorra tehető az elválasztás ideje. Ez az életkor, amiben a leválasztás vagy az elválasztódás élettanilag, biológiailag természetes. Ez elég tág határ, de mindenképp évekig tartó szoptatást jelent.

A szoptatás tanult viselkedés

A szoptatás részben evolúciós örökség az embernél, másrészt azonban – hasonlóan a főemlősökhöz – tanult viselkedésforma is. Erősen befolyásolja, hogy a leendő anya mit lát maga körül mintaként. Ha az anya úgy nőtt fel, hogy voltak körülötte olyan nők, akik mintát adtak a számára a gyermek gondozására és szoptatására, akkor sokkal könnyebb megtalálnia a saját útját a szoptatásban.

Az anyaság belső lenyomata

Ezen kívül a saját édesanyjával való korai kapcsolat érzelmi és testi lenyomatát is magában hordozza az anya, ez is meghatározza saját anyaságát, a magába és kisbabájába vetett bizalmát, kisbabájához fűződő kapcsolatát és azt, hogy a szoptatás milyen élmény a számára.

A közelségadás és a leválás élménye

Rengeteg tényező befolyásolja tehát azt, hogy kinek milyen életkor jelenti a normát a szoptatás hosszával kapcsolatban. A minta, az egységes értékrend és a támogatás hiánya különösen sok nehézséget okozhatnak a szoptatás kezdeti időszakában, az anyává válás legintenzívebb első heteiben és hónapjaiban. Sokszor olyan nagyok az akadályok, hogy korai elválasztáshoz vezetnek. Az első időszak fő témája a közelség adása, az anyai alárendelődésre és ráhangolódásra való készség. Mennyire tudod adni magadat, mennyire visz túl az érzelmi és fizikai tűrőképességed határán a sok közelség és a baba sok intenzív igénye.

Ha a szoptatás folytatódik, akkor általában másfél-2 éves koron túl, a hosszútávú szoptatás és az elválasztás idején ismét kitüntetetten fontossá válik, hogy anyaként milyen mintáid vannak a szoptatásra és megerősítést vagy esetleg ítéletet kapsz-e. A szoptatás abbahagyásának idején a leválás, az elengedés, a határszabás témái válnak központi jelentőségűvé.

A szoptatási tanácsadói munkám során az elválasztással kapcsolatos konzultációkon sokszor elhangzik a kérdés, hogy vajon más anyának is nehézséget okoz a szoptatás abbahagyása, a leválasztás? Mintha erről sokkal kevesebb szó esne, mint a korai nehézségekről. Pedig nem vagy egyedül, a legtöbb édesanyának ez is kihívásokkal teli lépés, amiben segít, ha kapsz néhány fontos információt.

Mit jelent az elválasztás vagy a leválasztás?

Az angolszász nyelvekben az elválasztásnak, leválasztásnak és elválasztódásnak megfelelő ’weaning’ szó egyik jelentése alkalmazkodás, szűkebb értelemben pedig áttérni egyféle táplálkozási formáról egy másikra. A szoptatásról a szilárd ételekre való áttérés mindenképpen egy fokozatos alkalmazkodási folyamat. Egyrészt biológiailag, az emésztőrendszer számára jelent alkalmazkodást a gyerek oldalán. Az anya szervezete pedig alkalmazkodik a hónapok alatt fokozatosan csökkenő szoptatásokhoz.

Másrészt motorikusan a rágás, nyelés, kéz-száj koordináció szempontjából új készségeket igényel a gyerektől. Harmadrészt érzelmileg is egy adaptációs folyamat, hiszen a szilárd táplálékok fogyasztására való áttérés a gyermek számára leválás az anyáról, az anya számára pedig a gyermek elengedése.

A gyermek lassan az édesanyja testéről való táplálkozásról áttér a szilárd ételek fogyasztására. Folyamatról van szó, ami fokozatosan megy végbe. Ez a leglényegesebb az elválasztásban és az elválasztódásban.

A hozzátáplálás egyben elválasztás is?

Semmiképpen sem, legalábbis a szoptatások számának nem kell csökkenie a szilárd ételek bevezetésével. A hozzátáplálás lényege éppen az, hogy a szilárd táplálék a gyermek anyatejen felüli plusz igényét fedezi, nem pedig helyettesíti azt. A hozzátáplálás nem kell, hogy a ciciről való leszoktatás eszköze legyen. Az első időszakban a hozzátáplálás ráadásul csupán kóstolgatás, az ízek, állagok, színek világának felfedezése a lényeg, nem a mennyiségeken van a hangsúly.  

A hozzátáplálással ugyanakkor a gyermek mégiscsak tesz egy lépést a rólad való leválás felé, hiszen képes lesz a világot közvetlenül magába fogadni és megemészteni. Immár nemcsak a tested közvetítése által. Azonban még hosszú időn át, akár éveken át változó arányban ugyan, de mindkét táplálékforrás megmaradhat egymás mellett. A szopás-szoptatás tápláló és kapcsolati oldala a hozzátáplálás megkezdése után is nagyon fontos marad.

Azért is lényeges, hogy a szilárd táplálék kínálása fokozatosan emelkedő mértékben és a megfelelő időben, azaz a 6. hónaptól történjen meg, mert a túl sok és túl korai hozzátáplálás korai elválasztáshoz vezethet.

Mit ad a szoptatás egy év felett?

A második félévben optimális esetben még mindig az anyatej a gyermek fő tápláléka. Egy éves koron túl fordul meg az arány a szilárd táplálék javára. Tehát nagyon lassú folyamatról beszélünk!

A második évben a még szopizó gyermekek nagy része átlag napi 500ml anyatejet vesz magához, ami a gyermek napi energia-, tápanyag- és vitaminszükségletének jelentős részét képes fedezni:

• a gyermek energia szükségletének 35-40%-át teszi ki
• az A vitamin szükséglet 45-70%-át
• a kálcium szükséglet 40%-át
• a riboflavin szükséglet 37%-át biztosítja
• a fehérje szükséglet 38%
• a C vitamin szükséglet 95%

Emellett az anyatej egy éves koron túl is tartalmazza mindazokat az élősejtes elemeket, hormonokat és bélflóra tápláló összetevőket, amiket az első évben. Továbbra is csökkenti az akut megbetegedések kockázatát és rövidíti azok lefutását, csökkenti a súlyosságukat.

Ezen kívül az anya számára is előnyös a hosszútávú szoptatás. Bizonyos rákfajták, a szívinfarktus és a 2-es típusú cukorbetegség ellen dózisarányosan véd a szoptatás, azaz minél hosszabban szoptat egy anya, annál kisebb a kockázata a megbetegedésre.

Az egészségügyi előnyökön túl örömforrás, az intimitás és a kapcsolódás élménye lehet az anya és a gyermek számára is a szoptatásos kapcsolat. Neked pihenést adhat az állandóan tevékenykedő totyogó mellett. Az elaltatás és a megnyugtatás pillanataiban pedig hatékony eszközként használhatod a szoptatást.

Egy felmérésben még szopizó gyerekeket kérdeztek, akik többek között a következő válaszokat adták arra a kérdésre, hogy milyen szopizni:

• finomabb, mint a fagyi
• olyan finom, mint a csoki
• szeretem az anyukámat

Mégis mikor érjen véget a szoptatás?

A fenti előnyök tények. Ugyanakkor minden anya-gyerek páros számára mást és mást jelent a szoptatás. A hosszú hónapok éjjel-nappali szolgálatot igénylő anyai feladatában minden anya elfáradhat. Érzelmileg és fizikailag is. A saját határok érzékelése, az anyai szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos, mint a gyermek igényeinek kielégítése. Sőt, az előbbi feltétele az utóbbinak.

A családban sokféle egyéb tényező hathat a szoptatás hosszára. A gyermek temperamentuma, a testvérek között elfoglalt helye is erősen befolyásolja a gyermeknek a szopáshoz való viszonyát. Változó és egyedi, hogy meddig öröm és erőforrás a szoptatás folytatása, és mikor jön el az ideje számotokra részleges vagy teljes elválasztásnak.

A hosszútávú szoptatás fontossága mellett engedd meg magadnak anyaként, hogy az egyéni körülményeitek, a belső megélésed és megérzésed is fontos legyen a döntésedben!   

Ki dönt a szoptatás abbahagyásáról? Természetes elválasztódás vagy leválasztás?

Van, ahol a gyermeké a kezdeményező szerep, ezt nevezzük elválasztódásnak, míg máshol az anya irányítja a szoptatások abbahagyásának folyamatát, ekkor pedig elválasztásról vagy leválasztásról beszélünk.

A totyogó korban vagy azon túl azonban legtöbbször az anya és a gyermek is aktívan részt vesz a folyamatban. Lehet, hogy te is azt kérdezed először, hogy mikor választja el magát a baba. Pedig valójában ez ritkán csak a gyerek döntése. Sokkal inkább a kettőtök között lévő kapcsolatból születnek a lépések, melynek egyes pontjain a gyermek, más pontjain pedig te irányítasz inkább.

Ha tehát éppen azon gondolkodsz, hogy leválaszd-e a gyermeked és vajon ő készen áll-e rá, akkor segít, ha tudod, hogy valószínűleg már benne vagytok a folyamatban. Minden bizonnyal Neked és a gyermekednek is van már élménye az elválasztás apróbb lépései kapcsán. A szoptatás teljes elhagyása csupán az utolsó, a legvégső lépés. Nézzük meg az odáig vezető utat.

Mik a természetes elválasztódás jelei?

Az elválasztódás folyamatában inkább a gyermeké a kezdeményező szerep. Az anya kíséri, követi a gyermek tempóját a szoptatások elhagyásában. Valamint engedi, hogy a gyermek akkor hagyja el végleg a szopást, amikor erre magától készen áll.

Ha számodra öröm a szoptatás, szívesen adod magad a gyermeknek, magabiztos vagy a hosszútávú szoptatásban és képes vagy a saját szükségeidre odafigyelni, miközben bűntudat nélkül tudsz határokat szabni a gyermeknek, akkor mindez jó alap arra neked, hogy a szoptatás abbahagyásának idejét és lépéseit a gyermekre bízd. A gyermeknek pedig a te örömed és magabiztosságod a szoptatással kapcsolatban mindenképp megerősítő. Szabadnak érezheti magát a szopás folytatására és a ciciről való leszokásra is.

Ebben az esetben sok apró, szinte észrevétlen lépés vezet a gyermek részéről az elválasztódás felé. Ezek a lépések mindig fokozatosan, hetek, sőt hónapok alatt vezetnek a szopások számának csökkenéséhez. Sosem hirtelen, egyik napról a másikra választja el magát a gyerek.

Mikor választja el magát a baba?

Az elválasztódás jelei között a fokozatosság mellett a másik fontos tényező a gyermek életkora. Vizsgálatok szerint azokban a kultúrákban, ahol nem használnak cumit, nem korlátozzák a csecsemő szopásigényét, egy – másfél év alatt nem választják el magukat a gyerekek.

Ha tehát a gyermek egy évesnél fiatalabb és /vagy egyik napról a másikra teljesen elhagyja a szopásokat, akkor biztosan nem elválasztja magát, tehát nem elválasztódásról van szó. Ezekben az esetekben inkább szopási sztrájk lehet a mellről való leválás oka. Ennek jelei különböznek az elválasztódás jeleitől.

A valódi természetes elválasztódás egy éves kor felett és mindig fokozatosan következik be. Az elválasztódás apró jelei a következők:

1. A szopások gyakorisága csökken:

• a gyermek belefeledkezik a világ felfedezésébe és kihagy egy-egy szopit.

• jóllakik a szilárd táplálékkal és emiatt nem jut eszébe szopizni kérni.

• a második félévben a nappali alvások számának csökkenésével, az elalvásért való szopizás alkalmaiból is kevesebb lesz, legalábbis nappal.

• bővülni kezd a megnyugtatás eszköztára is. Előfordul, hogy egy-egy nehéz helyzetben a gyermek megelégszik az öleléssel és a szóbeli vigasztalással. Nem a szopás biztosítja a megnyugvás egyetlen vagy legfőbb módját.

2. A szopizások ideje rövidül:

• a testvérek játéka vagy egyéb érdekes tennivaló rendszeresen elvonhatja a gyermek figyelmét a megkezdett szopásról. Ilyenkor épphogy elkezdi a szopit, máris kimászik az anyukája öléből.

• az altatásoknál hamarabb elfordul a melltől és úgy alszik el.

A mozgás- és érzelemszabályozás fejlődése, az önállósodás hozza a fenti változásokat, amik egyben a szoptatások számának csökkenésével is járnak. Nem feltétlen egyenletes ez a tendencia. Vannak időszakok, amikor egy kisgyerek ismét gyakrabban kér szopni például betegség, családi változások vagy éppen mozgásfelődési ugrások, fogzás miatt. Az éjszakai ébredések és szopások száma is megnövekedhet ilyenkor. Ez mind belefér az elválasztódás folyamatába.

Azokban a kultúrákban, ahol egységes értékrend szerint szoptatnak a nők és ahol közösségben élnek az anyák és gyermekek, valószínűleg könnyebb az elválasztódás teljes útját bejárni anyának és gyermeknek is.  A mi kultúránkban a támogatás hiánya, a külső nyomás és ítélet, a sok egyedüllét sokkal inkább ambivalens érzéseket szülhet a hosszútávú szoptatás során benned. Ezért is fontos a támogatás kérése.

Rossz-e a gyereknek, ha az anya irányít az elválasztásban?

Kisebb vagy nagyobb mértékben, tudatos vagy észrevétlen reakciókkal minden anya részt vesz a gyermeke szopásról való leszokási folyamatában. Nem is lehet másként, hiszen a szoptatás közös ügy. Ahogyan az igény szerintiségből sem lehet kihagyni az anyát, hiszen mégiscsak az anya dönt, mikor teszi mellre a babáját, és az anya fizikai és érzelmi határai is szerepet játszanak a folyamatban, úgy az elválasztásnál is.

Mindenképpen reagálsz a gyermek szopással kapcsolatos viselkedésére. Ezt pedig ő mindenképp érzi. Benned is kelt érzéseket, amikor látod, hogy a gyermeked kihagy egy-egy szopit, mert a világ felfedezése leköti. Büszkeséggel, izgatottsággal vagy éppen szomorúsággal tölthet el és ezt a gyermek biztosan megérzi. Amikor pedig a gyereked erősen ragaszkodik a szoptatáshoz, akkor is boldogság, melegség, elégedettség vagy éppen frusztrációt keletkezik benned, amit a gyerek szintén érzékel, ha csak pici jelekből is.

Van anya, akit a ragaszkodás, és van, akit inkább a leválás tölt el félelemmel. Van, aki a leválás lépéseit felszabadulásnak érzi, míg más inkább szomorúságot él meg. A gyermek érzi, hogy mit vált ki az anyából a viselkedése és ez visszahat az ő szopáshoz való viszonyára. Ösztönzi a leválásra vagy épp ellenkezőleg, visszatartja attól.

El akarom választani! Vagy mégsem?!

Benned is ambivalens érzések vannak a baba elválasztása kapcsán? Bűntudatot érzel, esetleg önzőnek érzed magad, ha arra gondolsz, hogy le akarod szoktatni a szopásról? Közben meg a sok szoptatás ingerültté tesz? Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. A te érzéseid is fontosak. Mindegyiknek helye van. A leválasztásra való vágynak, a gyermek iránt érzett alkalmankénti ingerültségnek a szopások miatt és az ezt kísérő veszteségnek és szomorúságnak is.

A bűntudat alól érdemes feloldozni magadat, ha anyaként ambivalens érzésekkel küzdesz. Így szabad utat kapsz, hogy az érzéseidet elfogadd és átérezd. Innen lehet tovább lépni a döntés felé. Hogy szeretnéd-e elválasztani a gyermeked. Hogy részlegesen vagy teljesen szeretnéd-e ezt.

Mintha az ideális anya képéhez az is hozzá tartozna, hogy ki ’kell’ tudni várni, amíg a gyermek magától leszokik a cicről. Aki pedig erre nem képes, az esetleg nem elég jó anya. Ez nagy teher egy édesanyán és a saját belső valóságától távolítja el. Pedig a gyermeknek a valós anyára van szüksége.

Ha erős a bűntudat benned, akkor esetleg fogösszeszorítva, minden ellenérzésed ellenére is tovább folytatod a szoptatást. Belül pedig arra vársz, hogy a gyermek hagyja már abba a szopizást magától. Azaz oldja meg a helyzetet és ezzel téged szabadítson meg a gyötrő nehéz érzésektől és a bűntudattól is.

Mit szül ez? Először is azt, hogy a gyermek kétféle, egymásnak ellentmondó üzenetet kap a szoptatásban. Egyrészt fizikailag odaadod magadat, megszoptatod, másrészt azonban feszült és ingerült vagy. Az előbbi a közelséget üzeni a gyermeknek, az utóbbi távolságot teremt te és gyermek között.

A gyermek ettől az ellentmondástól elbizonytalanodik, ami akár abban is megmutatkozhat, hogy még jobban ragaszkodik a szopáshoz. Ezzel próbálva megszerezni a biztonságot, amit a kettős anyai üzenet miatt nem érez. Valamint ezzel ’igyekszik’ az anyukáját túlvinni a tűrőképessége határán, hogy hátha akkor majd határt szabsz és döntesz és nem teszed ennek felelősségét (nem szándékosan természetesen) a gyermekre.

Nemcsak veszteség az elválasztás – Mit adsz a gyermeknek az elválasztásban?

A felelősség felvállalásával biztonságot adsz neki

Ha anyaként inkább teher a szoptatás, akkor az elválasztás felelősségének döntését felvállalni fontos. Ezzel tehermentesíted a gyermekedet az alól, hogy neki kelljen meghoznia egy döntést, amit valójában ő még nem szeretne.

A valóság felvállalása és a cselekvések összehangolása a belső valóságunkkal a legfontosabb a gyermekkel való kapcsolatban is. Ez ad biztonságot a gyermeknek. Ha ez azt jelenti, hogy a szopást lassan abba kell hagynia, akkor az fog biztonságot adni neki. Még ha van is benne veszteség a gyermek számára is.

Ha viszont úgy döntesz, hogy erősebb Benned a leszoktatástól való félelem, a veszteség érzése, és mégsem szeretnéd elválasztani a gyermeked, akkor az a Te utad, hogy folytatod a szoptatást még egy ideig. Annak bizonyosságával mehetsz tovább a szoptatásban, hogy minden elválasztási vágyaddal együtt Te döntöttél így. Ez felszabadító. Megnézheted, hogy melyek azok az alkalmak, amik terhesek a számodra és azokat elhagyhatod. Ezzel megteremted a lehetőségét, hogy a többi szopizás sokkal inkább az öröm és az intimitás megélést adja számodra is.

Átsegíted a következő fejlődéséi fázisba

Nem akarom megfosztani a szopástól! Való igaz, hogy a szopás abbahagyásával egy korszak véglegesen lezárul. Véget ér valami, ami az első naptól a kapcsolatotok része. Soha többé nem fog szopizni a gyermeked. Minden fejlődési lépés a korábbi lépcsőfok elhagyásával kezdődik. Veszteség és gyász lehet benne. A gyermeknek és az anyának is.

Érdemes úgy is tekinteni a szoptatás abbahagyására, mint egyben egy új korszak kezdetére, amihez a köztetek lévő kapcsolódás adja a folytonosságot. Az intimitás, a biztonság, a melegség, a megnyugvás más formái kapnak majd nagyobb teret a szoptatás helyett. Ennek meglépéséhez segíted hozzá a gyermekedet az elválasztással. Tehát nem megfosztod őt valamitől, hanem hozzásegíted az újhoz.

Ennek része, hogy új készségeket tanítasz neki. Megtanulja a veled való kapcsolatban, hogy milyen más módokon tud megnyugodni, mi más segít neki az elalvásban. Ezeket te tanítod meg neki, amikor öleléssel, simogatással, énekléssel és jelenléttel segítsz neki a szoptatások helyett. Valójában új érzelemszabályozási eszköztárat dolgoztok ki együtt.

Az érzések megengedésének és megoszthatóságának élményét adod

Félek, hogy sérülni fog, ha elválasztom! Az elválasztással a szopás ér véget, de a kapcsolat megmarad. Márpedig egy nagyobb gyermek számára már egyértelmű a különbség az anyukájával való kapcsolat és a szopás között. A kapcsolatnak van megtartó ereje, nem a szoptatásnak önmagában. A kapcsolat pedig nem veszik el az elválasztással. Sőt, az az, ami átsegíti a gyermekedet a harag, tiltakozás, csalódás és szomorúság érzésein. És ami Neked anyaként biztonságot ad a gyermeked kísérésében.

A gyermek akkor sérül vagy traumatizálódik, ha egyedül marad egy olyan élményével, ami túl sok a számára és túl hirtelen árasztja őt el. Az anyai jelenlét, a gyermek érzéseinek tartalmazása, azaz annak megengedése, hogy a gyermek haragot, szomorúságot éljen meg és fejezzen ki, megtartó a gyermek számára. Ez biztosítja a kapcsolódást az anyával. Az elválasztásban azt a tapasztalatot is adod a gyermekednek, hogy a negatív érzések átélhetőek és megoszthatóak.

Gyász és hála az elválasztásban

Lehet, hogy Neked belül ugyanúgy el kell engedned a szoptatást, ahogyan a gyermeknek a szopást. Segíthet, ha visszatekintesz a szoptatás elmúlt hónapjaira vagy éveire. Miket éltél át és mit tanultál belőle?! Mennyi mindent adtál a gyermekednek a több száz és ezer szoptatásban, a megmérhetetlen mennyiségű anyatejben?! Mennyi gondoskodást, figyelmet, szeretetet, biztonságot?! Tudd, hogy mindez egész életében elkíséri, beépült a testébe és a lelkébe.

Minden csepp anyatej értékes. Fontos, hogy anyaként elismeréssel és önmagad irányában hálával tudj ránézni a mögöttetek lévő szoptatós hetekre, hónapokra vagy évekre.

Ami pedig véget ér, azt lehessen elsiratni. Neked is anyaként. Akkor is, ha az utolsó gyermekedet szoptattad, és akkor is, ha nemsokára újra babát vársz majd.

A gyengéd elválasztás fő szempontjai

Fokozatosság a leválasztásban

Érdemes először egy szopást elhagyni és ha már ezt elfogadta a gyerek, akkor folytatni egy másik szopás elhagyásával. A hirtelen elválasztás traumatikus lehet a gyermeknek és az anyának is. Hiszen éppen a korábban említett alkalmazkodásra nem marad idő. Csak szükséghelyzetekben lehet a hirtelen elválasztás kényszerű döntés, ám akkor is érdemes körbejárni, hogy valóban ez-e az egyetlen megoldás.

A hirtelen elválasztásnál az anyának fontos figyelnie, hogy fejjen megkönnyebbülésig a túltelítődés elkerülése miatt. A gyermek pedig fokozottan igényelheti a közelséget, és megnőhet a szilárd táplálék iránti igénye. Ennek kielégítése függ a gyermek életkorától.

Melyik szopival érdemes kezdeni az elválasztást?

Gondold át, hogy melyik szopit vagy szopikat szeretnéd előszőr elhagyni. Érdemes az elválasztást vagy azzal a szopival kezdeni, ami a gyermeknek a legkönnyebben elhagyható vagy azzal, amit te a legmegterhelőbbnek érzel.

Ha már kivagy az éjszakai ébredésektől, és azt gondolod, hogy a szoptatás nélküli éjjelek nagyban hozzájárulnának ahhoz, hogy nyugodtabb legyél napközben, akkor lehet, hogy érdemes az éjszakai szoptatásról való leszoktatással kezdened. Ha azonban nagyon félsz attól, hogy nem fogod tudni megnyugtatni az éjjeli sírásoknál a gyereket, de nappal magabiztosabbnak érzed magad a nemet mondásban, akkor lehet, hogy mégis biztonságosabb számotokra, ha a nappali szoptatások korlátozásával indítasz. És ha az már működik, akkor ez segíti majd az éjszakai leválasztás folyamatát is.

Legyél következetes és maradj rugalmas!

Segít a gyereknek, ha érti és viszonylag kiszámítható a számára, ami történik. Ha nagyon következetlenül olykor van, máskor pedig nincs szoptatás, az érthetetlen neki. Nem tud igazodni az elvárásokhoz. Érdemes átgondolni, hogy melyek azok a szoptatások, amikre mindenképp számíthat. Biztonságot ad a gyermeknek, ha tudja, hogy például alvás előtt mindig van szopi, de éjjel a sötétben nincs. Az utcán, járművön nem kap szopizni, de otthon igen.

A következetesség azonban a rugalmassággal együtt szolgálja igazán az anyát és a gyereket. Ha valami nem működik, te elbizonytalanodsz vagy a gyerek megbetegszik, vagy a sírás számodra ijesztő mértéket ölt, akkor fontos, hogy visszaléphess és mégis megszoptasd a gyermeket. Ilyenkor jó lehet, ha adsz egy kis időt magatoknak, mielőtt újra belefogtok az elválasztás lépéseibe.

Ismerd fel a mögöttes szükségletet!

A totyogó korú gyerekek sokféle szükségletből kérnek szopni. Ez csecsemőkorban is így van. Azonban minél nagyobb egy gyerek, annál fontosabb, hogy a szükségleteire differenciáltan reagáljunk, hogy ezáltal ő maga is képessé váljon arra, hogy a saját szükségleteit felismerje és kifejezze.

Unalomból, figyelem kéréséből, éhségből, szomjúságból, fáradtság miatt vagy a megnyugvás és a kapcsolódás igényéből kérnek szopni a totyogók. Ha felismered,. hogy amikor szopni kér, akkor épp melyik szükséglet van mögötte és ezt vissza is tükrözöd neki, akkor segíted a gyermeked érzelemszabályozását: „Szeretnéd, ha csak rád figyelnék és játszanék veled?” „Látom már nagyon fáradt vagy, gyere elmegyünk babkocsizni.”

Ha pedig az adott szükségletre más eszközzel reagálsz, akkor ez segít neki abban, hogy megtanulja, hogy más módon is meg lehet nyugodni, más módokon is megélheti a kapcsolódás élményét veled. Más módon is kaphat figyelmet. Ez támogatja az elválasztás folyamatát.

Cumi vagy innivaló a ciciről leszoktatás folyamatában?

Minél nagyobb a gyerek, annál nagyobb részt tesz ki a szopás funkciójából a kapcsolódási szükségletért való szopizás és annál kevésbé hangsúlyos a táplálási. Ez azt is jelenti, hogy minél nagyobb a gyerek, annál kevésbé van a hangsúly azon, hogy a szopómozgást és az anyatejet mint táplálékot kellene helyettesíteni a számára valami mással. A ciciről leszoktatás valójában Annál inkább a kapcsolódás más formái, az ölelés, ringatás, éneklés, mesélés és összebújás szokott fontos lenni. A nagyobb gyermek nem fogad el cumit, sokszor ennivalót sem kér a szopás helyett. Az éjszakai leszoktatáskor vízzel azonban érdemes lehet megkínálni.

Rituálék

Érdemes olyan egyéb szokásokat felépíteni még a szopi elhagyása előtt, ami megmarad a szoptatás elhagyása után is kapaszkodónak a gyermek számára. Az esti elalvásnál ilyen lehet a mese, a masszírozás, az éneklés. Ezeknek lehet egyre nagyobb teret adni a szoptatás mellett. A szoptatás elhagyásakor ezek átvehetik a megnyugvás, az együttlét és az alvásba való átmenet szerepét. A naponta ismétlődő a rituálék biztonságérzetet adnak a gyerekeknek.

A mese szerepe a gyengéd elválasztás során

A gyerek életkorához igazítottan érdemes elmondani, mi vár rá. Ezt meg lehet tenni mesében, szimbolikus szinten. Nem azt várjuk ettől, hogy a gyermek így könnyebben elfogadja a helyzetet és ne tiltakozzon. A mese nem kell, hogy tanmese legyen. A cél az, hogy a gyermek kapjon egy kapaszkodót a racionalitás szintjénél mélyebben, ami a szopás elhagyására való felkészülésben és a feldolgozásban is segíti.

• Felkészítés a korlátozásra: A szoptatás korlátozásának megkezdése előtt már 4-7 nappal el lehet kezdeni mesét mondani arról, ami vár rá. Lehet mesélni neki a kismajomról, a kisbárányról, a csikóról vagy bármilyen mesealakról, aki „nagyon szeretett szopizni, minden este szopival aludt el, ám egy nap az anyukája azt mondta, hogy eljött az ideje annak, hogy összebújva énekszóra aludjon el. Innentől kezdve a kisbárány esténként már csak füvet legelészett és este az anyukájához bújva alszik el. „

• Feldolgozás az elválasztás során: A mese és a szerepjáték a szoptatás abbahagyásának feldolgozásában is tud segíteni. A mesében a szereplőkön keresztül a gyerek át tudja élni a saját érzéseit, miközben nem az éles konfliktushelyzetben, hanem egy biztonságot adó mesehallgatási helyzetben van benne. A nehéz érzések feldolgozásának a legjobb módja az, ha fejből tudsz neki olyan mesét mondani, amiben például egy kisállat ugyanazokat a dolgokat éli meg, mint amit a gyermeked:

„A kisbárány nagyon elszomorodott, amikor hallotta, hogy csak reggel lehet szopiznia. Sírni kezdett és csak úgy dobálta a lábait a szénán csalódottságában. Olyan hangosan sírt, hogy még az egerek is felébredtek. Haragudott is az anyukájára és nem akarta, hogy az anyukája meséljen neki. Amikor vízzel kínálta az anyukája, akkor mérgesen elfordult…. végül aztán behajtotta a fejecskéjét az anyukája ölébe és megérezte, hogy milyen meleg érzés, ahogy az anyukája simogatja a bundáját. Ettől aztán megnyugodott és el is aludt….”

A feldolgozás lényege, hogy a nehéz érzéseket is el lehessen mesélni, át lehessen élni. Ha a gyerek beleszól a mesébe, vagy bábokkal eljátssza, akkor engedjük neki, hogy akármilyen módon alakítsa a történetet. Ha azt mondja, hogy a kisbárányt végül megszoptatta az anyukája, az is rendben van. Akkor a mesében megélhette, hogy az történik, amit ő szeretne és ez segít neki a valóságban a frusztrációt elviselni.

A fejből mese azért jobb, mert a saját helyzetetekre tudod szabni. Ha olyan elemekkel meséled el a mesét, amiben a gyereked magára ismer, akkor az segíti az azonosulását, azt, hogy a saját érzéseit felhozza és átengedje magán.

A szoptatások rövidítése

Lehet a szoptatások hosszát rövidíteni. Ha például eddig 15 percet szopizott a gyerek, akkor lehet 10, majd 5 perc szopizás után jelezni, hogy vége van a szopásidőnek és a mesélés vagy összebújás következik.

A konfliktusok csökkentése a gyengéd elválasztás során

1. Figyelemelterelés

Ez leginkább nappal működik. Ha lehetőség van rá, akkor érdemes elkerülni az elkerülhető konfliktusokat és inkább elterelni a 1,5-2-3 éves gyermek figyelmét játékkal, étkezéssel, szabad térre való kimenetellel.

Ha hamarabb megkínálod a gyereket ennivalóval vagy bevonod egy érdekes tevékenységbe vagy minőségi figyelmet adsz neki, esetleg elviszed babakocsival elaltatni, akkor valószínű, hogy a gyerek nem jut el odáig, hogy fáradtságból, éhségből, unalomból és figyelemigényből szopizni kérjen.

A figyelemelterelés nem mindig működik, de ha néhány konfliktust elkerülsz vele, már azzal jól jártok. Az éjszakai szoptatásról való leszoktatásnál ez szinte egyáltalán vagy csak nagyon korlátozottan bevethető.

2. Szopis helyzetek kerülése

Meg lehet próbálni elkerülni azokat a helyzeteket, amik a gyermek szopási vágyát felébreszthetik. A szopis szobát, fotelt, az egymás mellé fekvést, a közös fürdést és minden olyan helyzetet, amiben könnyebben eszébe jut a gyereknek a szopizás. Természetesen csak az életszerűség határain belül.

3. Társaságban, szabad levegőn töltött idő

Általában kevésbé szokták igényelni a szopást a gyerekek, ha levegőn vannak vagy nagyobb társaságban. Egy ideig lehet úgy időzíteni a sétákat és a társasági programokat, hogy az elhagyni kívánt napközbeni szopik idejére essenek.

4. Mikor VAN ideje a szopinak és mi VAN helyette

Segyt a gyereknek megnyugodni, ha nemcsak a tiltást és nemet mondást hangsúlyozod neki, hanem az igent. Nemcsak azt mondd el, hogy most nincs szopi, hanem mindig mutass rá, hogy mikor lesz szopi és mutass rá arra is, hogy mi van most a szopi helyett, ami segít neki megnyugodni/éhségét csillapítani:

„Tudod, amikor majd az ebéd után megyünk lefeküdni, akkor fogsz tudni szopizni. Most szívesen mesélek neked vagy mit szólnál, ha almát rágcsálnánk, mint a nyuszik.”

Az éjszakai elválasztás és az altatáshoz való szopásról való leszoktatás

A legtöbb anyának a gyakori éjszakai szopások válnak először megterhelővé. A legfőbb kérdés mindig az, hogy el tud-e aludni máshogy és meg tud-e nyugodni máshogy a gyermek. A legnagyobb félelem pedig a vigasztalhatatlan sírás. A nagyobb gyerekek az anya jelenlétében elég sok erőforrással rendelkeznek ahhoz, hogy ha segítséget kapnak, akkor a megnyugvás és az elalvás más útjait is megtalálják.

Ha a sírásban igazán jelen tudsz lenni a gyermek számára és biztonságban érzed őt, akkor a gyermek ezt érzi és ez segít neki a megnyugvásban. Ebben a helyzetben az ölelés, éneklés, simogatás eszközei előbb-utóbb vigaszt hoznak a gyermeknek és vissza tud majd aludni.

Az apa segítségét néhány gyerek könnyen elfogadja, és ezzel megkönnyíti az éjszakai szopásokról való leszokást, más gyerekeknél azonban inkább a tiltakozást fokozza.

Ami segíti az éjszakai szoptatásról való leszokást (is):

• felkészítés mesével és direkt megbeszéléssel, hogy tudja a gyermek, hogy mi következik
• érthető keretek: pl sötétben nincs szopi, felkeléskor van szopi
• anya/apa viszonylagos nyugalma és biztonságérzete
• megengedni a gyermeknek, hogy tiltakozzon, sírjon, haragudjon és ebben nyugost, együttérző módon jelen lenni vele
• alternatív megnyugtatási módok felkínálása: simogatás, mese, ének, ölbe vétel, víz
• a határok következetes megtartása, de a folyamat megszakítása, ha nem érzi magát és a gyereket biztonságban a szülő – túl hevesnek ítélt gyereksírás

Kerülendő módszerek – a drasztikus elválasztás

• Szeparáció az anyától. Szokták javasolni, hogy az elválasztáskor a gyermek töltsön több napot a nagyszülőknél, aludjon ott vagy az anyukája utazzon el. Ez ijesztő és megterhelő lehet a gyerek számára. Nemcsak a szopást kell nélkülöznie ilyenkor, hanem az édesanyja közelségét is. Ez túl hirtelen, túl sok a gyereknek. A traumatizáltságból kifolyólag esetleg nem sír, nem tiltakozik és nem kéri a szopit, amikor újra találkozik az anyukájával. Inkább lefagy, magába fojtja az élményeit. Az, hogy az érzéseit nem fejezi ki, éppen a trauma, azaz a biztonságérzet elvesztésének a következménye. A kapcsolatban megélt sérülés jele. Annak a jele, hogy egyedül maradt velük.

• A mellet csípös, gusztustalan dologgal bekenni vagy azt mondani, hogy „beteg a cici”, „megromlott a tej” szintén ijesztő a gyerek számára. Ami eddig az egyik legfőbb jó forrása volt, az most hirtelen fenyegető, undort keltő lett. A félelem hatására nem kér szopni. Esetleg bűntudatot és zavarodottságot érez, hogy ő okozott valami bajt a cicinek, amiért már nem szopizhat. Ez megakadályozza abban is, hogy a tiltakozását és szomorúságát átélje és kifejezze. Így egyedül marad az érzéseivel. A trauma és érzelmi sérülés pedig épp ebben van, hogy nincs kivel megosztani a nehéz érzéseket és ezért megnyugodni sem lehet belőlük.

A hirtelen és drasztikus elválasztás azért szokott vonzó lenni, mert a gyerek ilyenkor rövidebb ideig tiltakozik, esetleg kevesebb a sírás és a konfliktus. Azt szokták mondani, hogy gyorsan túllesztek rajta. Ez érthető módon könnyebbnek tűnik, ám mindez sajnos csak a felszínen könnyebb. Minden olyan változás, amire nem tudunk felkészülni, ami hirtelenül, váratlanul ér minket, az elveszi a lehetőséget attól, hogy a változást kísérő érzéseket megéljük, megosszuk és feldolgozzuk. A hirtelen és erős váltásoknál sokszor a mélyben marad a szomorúság, a gyász, a harag és a csalódás. Nincs idő a változáshoz szükséges új készségek elsajátítására, mint például a más módokon való megnyugvás vagy az elalvás egyéb módjainak biztonságosnak érzett begyakorlására.

Ez történik a ciciről való leszoktatás drasztikus módszereinél is. Ez pedig hosszútávon károsan hat az anya-gyerek kapcsolatra és a a gyerek érzelemszabályozására is.

Kell-e bármit is tenni a tej elapadásáért?

A szoptatás teljes abbahagyása után átlag 45 nap szükséges, hogy a tejelválasztás abbamaradjon. Fokozatos elválasztásnál a tejmennyiség csökkenése és a mell alkalmazkodása is fokozatosan következik be. A legtöbbször semmi tennivalód nincs, nem kell a tej elapasztásával neked foglalkoznod, az magától megtörténik.

Szoptatás abbahagyása után csomó a mellben?

Minden fokozatosabb az elválasztás, annál kisebb az esélye, hogy csomó vagy elzáródás keletkezik a mellben. Ha időnként kellemetlenül telítődnének a melleid, akkor megkönnyebbülésig lehet fejni. Ezen kívül a zsályának van apasztó hatása, tea formájában lehet fogyasztani. Alkalmazhatsz hideg borogatást az érintett területen. Ha nincs ellenedre és a gyermeked elfogadja, akkor kivételesen 1-2 alkalommal újra megkínálhatod szopival.

Ha bármilyen mellfájdalom a szoptatás abbahagyása után jelentkezik és nem múlik el pár nap alatt, akkor kérj segítséget!

A szoptatás abbahagyása után meddig van tej?

Gyakori, hogy hónapokkal, sőt van, aki évekkel a szoptatás abbahagyása után is ki tud fejni egy-egy csepp tejet az anya. Ha nincs panasz, csomó, fájdalom, akkor ez teljesen rendben van.

A legfontosabb:

A valóság gyereknyelven való megfogalmazása. Eljött az ideje, hogy elbúcsúzzunk a szopitól.

Anya elfogadó, együttérző jelenléte határszabással.

Az elengedéshez kapcsolódó érzések átélése és megengedése az anya és a gyermek számára is.