Talán ideje lenne elválasztani. Legalábbis az éjszakai szopásokról leszoktatni. Szeretnék végre egy jót aludni éjszaka.
De olyan jó érzés összebújni és megszoptatni a gyermekem. Nagyon sokat küzdöttünk a szopiért a kezdeteknél és most én válasszam el?!
Mégis sokszor idegesít és zavar. Mintha csak egy nagy cici lennék neki. Félek, hogy nem fog tudni máshogy elaludni, ha leválasztom.
Bűntudatom van, ha elveszem tőle a szopást. Azt érzem, hogy akkor lennék jó anya, ha megvárnám, amíg magától választja el magát.
De ha rábízom, akkor sosem fogja abbahagyni a szopást. Biztosan neki sem jó, hogy idegesen szoptatom. Lassan szeretnék második babát is. Hogy mondjak neki nemet, hogy az ne legyen trauma a számára?
Sokunknak ismerősek a fenti mondatok. Másfél, 2 vagy 3 éves gyerekeket szoptató édesanyák elválasztás körüli belső küzdelmei és dilemmái. Sok ambivalencia és bizonytalanság. Mit szeretne az anya és mi lenne jó a gyereknek? Van az elválasztásnak olyan menete, ami biztonságot adhat anyának és gyermeknek is?
Meddig jó szoptatni?
A tápszer elterjedése előtti időkben, a szoptatás hosszát években mérték. Az ókori kultúrákból fennmaradt feljegyzések arról tanúskodnak, hogy általában 2-3 éves korig, de sokszor akár 4-5 éves korukig is szoptatták a gyermekeket.
Tudjuk, hogy a 20. században a tápszerek elterjedésével jelentősen csökkent a kizárólagos szoptatás ideje és aránya, valamint a szoptatás hossza is. Azt is tudjuk, hogy a kulturális és társadalmi szokások, értékek jelentősen befolyásolják a szoptatási gyakorlatot, ahogyan az egyéni körülmények is.
A szoptatás evolúciós örökség
Ha a biológiai tényezőket vesszük figyelembe minden más befolyásoló tényezőtől eltekintve és az emberhez legközelebb álló főemlősöket vesszük alapul, akkor a különböző élettani tényezők (terhesség hossza, felnőtt testsúly, felnőtt immunrendszeri érettség stb.) alapján az emberre vonatkozóan 2,3-7 év közöttre tehető az elválasztás ideje. Ez elég tág határ, de mindenképp évekig tartó szoptatást jelent.
A szoptatás tanult viselkedés
A szoptatás részben evolúciós örökség az embernél, másrészt azonban – hasonlóan a főemlősökhöz – tanult viselkedésforma is. Erősen befolyásolja, hogy a leendő anya mit lát maga körül mintaként. Ha az anya úgy nőtt fel, hogy voltak körülötte olyan nők, akik mintát adtak a számára a gyermek gondozására és szoptatására, akkor sokkal könnyebb megtalálnia a saját útját a szoptatásban.
Az anyaság belső lenyomata
Ezen kívül a saját édesanyjával való korai kapcsolat érzelmi és testi lenyomatát is magában hordozza az anya, ez is meghatározza saját anyaságát, a magába és kisbabájába vetett bizalmát, kisbabájához fűződő kapcsolatát és a szoptatás élményét.
A közelségadás és a leválás élménye
Rengeteg tényező befolyásolja tehát azt, hogy kinek milyen életkor jelenti a normát a szoptatás hosszával kapcsolatban. A minta, az egységes értékrend és a támogatás hiánya különösen sok nehézséget okozhatnak az anyának a szoptatás kezdeti időszakában, az anyává válás legintenzívebb első heteiben és hónapjaiban. Sokszor olyan nagyok az akadályok, hogy korai elválasztáshoz vezetnek. Az első időszak fő témája a közelség adása, az anyai alárendelődésre és ráhangolódásra való készség.
Ha a szoptatás folytatódik, akkor általában másfél-2 éves koron túl, a hosszútávú szoptatás és az elválasztás idején ismét kitüntetetten fontossá válik, hogy az anyának milyen mintái vannak a szoptatásra és megerősítést vagy esetleg ítéletet kap-e. A szoptatás abbahagyásának idején a leválás, az elengedés, a határszabás témái válnak központi jelentőségűvé.
A szoptatási tanácsadói munkám során az elválasztással kapcsolatos konzultációkon sokszor elhangzik a kérdés, hogy vajon más anyának is nehézséget okoz a szoptatás abbahagyása? Mintha erről sokkal kevesebb szó esne, mint a korai nehézségekről. Pedig a legtöbb édesanyának ez is kihívásokkal teli lépés.
Mit jelent az elválasztás?
Az angolszász nyelvekben az elválasztás és elválasztódásnak megfelelő ’weaning’ szó egyik jelentése alkalmazkodás, szűkebb értelemben pedig áttérni egyféle táplálkozási formáról egy másikra. A szoptatásról a szilárd ételekre való áttérés mindenképpen egy fokozatos alkalmazkodási folyamat. Egyrészt biológiailag, az emésztőrendszer számára jelent alkalmazkodást a gyerek oldalán. Az anya szervezete pedig alkalmazkodik a hónapok alatt fokozatosan csökkenő szoptatásokhoz.
Másrészt motorikusan a rágás, nyelés, kéz-száj koordináció szempontjából új készségeket igényel a gyerektől. Harmadrészt érzelmileg is egy adaptációs folyamat, hiszen a szilárd táplálékok fogyasztására való áttérés a gyermek számára leválás az anyáról, az anya számára pedig a gyermek elengedése.
A gyermek lassan az édesanyja testéről való táplálkozásról áttér a szilárd ételek fogyasztására. Folyamatról van szó, ami fokozatosan megy végbe. Ez talán a leglényegesebb az elválasztásban és az elválasztódásban.
A hozzátáplálás egyben elválasztás is?
Semmiképpen sem, legalábbis a szoptatások számának nem kell csökkenie a szilárd ételek bevezetésével. A hozzátáplálás lényege éppen az, hogy a szilárd táplálék a gyermek anyatejen felüli plusz igényét fedezi, nem pedig helyettesíti azt. Kezdetben persze még ez sem igaz, hiszen az első időszakban csupán a kóstolgatás, az ízek, állagok, színek világának felfedezése a lényeg, nem a mennyiségek.
A hozzátáplálással ugyanakkor a gyermek mégiscsak tesz egy lépést az anyáról való leválás felé, hiszen képes lesz a világot közvetlenül magába fogadni és megemészteni. Immár nemcsak az anya testének közvetítése által. Azonban még hosszú időn át, akár éveken át változó arányban ugyan, de mindkét táplálékforrás megmaradhat egymás mellett. A szopás-szoptatás tápláló és kapcsolati oldala a hozzátáplálás megkezdése után is nagyon fontos marad.
Azért is lényeges, hogy a szilárd táplálék kínálása fokozatosan emelkedő mértékben és a megfelelő időben, azaz a 6. hónaptól történjen meg, mert a túl sok és túl korai hozzátáplálás korai elválasztáshoz vezethet.
Mit ad a szoptatás egy év felett?
A második félévben optimális esetben még mindig az anyatej a gyermek fő tápláléka. Egy éves koron túl fordul meg az arány a szilárd táplálék javára. Tehát nagyon lassú folyamatról beszélünk!
A második évben a még szopizó gyermekek nagy része átlag napi 500ml anyatejet vesz magához, ami a gyermek napi energia-, tápanyag- és vitaminszükségletének jelentős részét képes fedezni:
- a gyermek energia szükségletének 35-40%-át teszi ki
- az A vitamin szükséglet 45-70%-át
- a kálcium szükséglet 40%-át
- a riboflavin szükséglet 37%-át biztosítja
- a fehérje szükséglet 38%
- a C vitamin szükséglet 95%
Emellett az anyatej egy éves koron túl is tartalmazza mindazokat az élősejtes elemeket, hormonokat és bélflóra tápláló összetevőket, amiket az első évben. Továbbra is csökkenti az akut megbetegedések kockázatát és rövidíti azok lefutását, csökkenti a súlyosságukat.
Ezen kívül az anya számára is előnyös a hosszútávú szoptatás. Bizonyos rákfajták, a szívinfarktus és a 2-es típusú cukorbetegség ellen dózisarányosan véd a szoptatás, azaz minél hosszabban szoptat egy anya, annál kisebb a kockázata a megbetegedésre.
Az egészségügyi előnyökön túl örömforrás, az intimitás és a kapcsolódás élménye lehet az anya és a gyermek számára is a szoptatásos kapcsolat. Az anyának pihenést adhat az állandóan tevékenykedő totyogó mellett. Az elaltatás és a megnyugtatás pillanataiban pedig az anya hatékony eszközként használhatja.
Egy felmérésben még szopizó gyerekeket kérdeztek, akik többek között a következő válaszokat adták arra a kérdésre, hogy milyen szopizni:
- finomabb, mint a fagyi
- olyan finom, mint a csoki
- szeretem az anyukámat
Mégis mikor érjen véget a szoptatás?
A fenti előnyök tények. Ugyanakkor minden anya-gyerek páros számára mást és mást jelent a szoptatás. A hosszú hónapok éjjel-nappali szolgálatot igénylő anyai feladatában minden anya elfáradhat. Érzelmileg és fizikailag is. A saját határok érzékelése, az anyai szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos, mint a gyermek igényeinek kielégítése. Sőt, az előbbi feltétele az utóbbinak. A családban sokféle egyéb tényező hathat a szoptatás hosszára. A gyermek temperamentuma, a testvérek között elfoglalt helye is erősen befolyásolja a gyermeknek a szopáshoz való viszonyát. Változó és egyedi, hogy meddig öröm és erőforrás a szoptatás folytatása, és mikor jön el az ideje az anya és a gyermek számára is a részleges vagy teljes elválasztásnak.
A hosszútávú szoptatás fontossága mellett engedd meg magadnak anyaként, hogy az egyéni körülményeitek, a belső megélésed és megérzésed is fontos legyen a döntésedben!
Ki dönt a szoptatás abbahagyásáról?
Van, ahol a gyermeké a kezdeményező szerep, ezt nevezzük elválasztódásnak, míg máshol az anya irányítja a szoptatások abbahagyásának folyamatát, ekkor pedig elválasztásról beszélünk. A totyogó korban vagy azon túl azonban legtöbbször az anya és a gyermek is aktívan részt vesz a folyamatban. Sokkal inkább a kettejük között lévő kapcsolatból születnek a lépések, melynek egyes pontjain a gyermek, más pontjain pedig az anya irányít inkább.
Ha tehát éppen azon gondolkodsz, hogy leválaszd-e a gyermeked és vajon ő készen áll-e rá, akkor segít, ha tudod, hogy valószínűleg már benne vagytok a folyamatban. Minden bizonnyal Neked és a gyermekednek is van már élménye az elválasztás apróbb lépései kapcsán. A szoptatás teljes elhagyása csupán az utolsó, a legvégső lépés. Nézzük meg az odáig vezető utat.
Mik az elválasztódás jelei? – észrevétlen lépések a szoptatás abbahagyása felé
Az elválasztódás folyamatában inkább a gyermeké a kezdeményező szerep. Az anya kíséri, követi a gyermek tempóját a szoptatások elhagyásában. Valamint engedi, hogy a gyermek akkor hagyja el végleg a szopást, amikor erre magától készen áll.
Ha az anyának öröm a szoptatás, szívesen adja magát a gyermeknek, magabiztos a hosszútávú szoptatásban és képes a saját szükségeire odafigyelni, miközben bűntudat nélkül tud határokat szabni a gyermeknek, akkor mindez jó alap az anyának, hogy a szoptatás abbahagyásának idejét és lépéseit a gyermekre bízza. A gyermeknek pedig az anya pozitív élménye és magabiztossága a szoptatással kapcsolatban mindenképp megerősítő. Szabadnak érezheti magát a szopás folytatására és a ciciről való leszokásra is.
Ebben az esetben sok apró, szinte észrevétlen lépés vezet a gyermek részéről az elválasztódás felé. Ezek a lépések mindig fokozatosan, hetek, sőt hónapok alatt vezetnek a szopások számának csökkenéséhez. Sosem hirtelen, egyik napról a másikra.
Az elválasztódás jelei között a fokozatosság mellett a másik fontos tényező a gyermek életkora. Vizsgálatok szerint azokban a kultúrákban, ahol nem használnak cumit, nem korlátozzák a csecsemő szopásigényét, egy – másfél év alatt nem választják el magukat a gyerekek.
Ha tehát a gyermek egy évesnél fiatalabb és /vagy egyik napról a másikra teljesen elhagyja a szopásokat, akkor biztosan nem elválasztódásról van szó. Ezekben az esetekben inkább szopási sztrájk lehet a mellről való leválás oka. Ennek jelei különböznek az elválasztódás jeleitől.
A valódi elválasztódás egy éves kor felett és mindig fokozatosan következik be. Az elválasztódás apró jelei a következők:
- A szopások gyakorisága csökken:
- a gyermek belefeledkezik a világ felfedezésébe és kihagy egy-egy szopit.
- jóllakik a szilárd táplálékkal és emiatt nem jut eszébe szopizni kérni.
- a második félévben a nappali alvások számának csökkenésével, az elalvásért való szopizás alkalmaiból is kevesebb lesz, legalábbis nappal.
- bővülni kezd a megnyugtatás eszköztára is. Előfordul, hogy egy-egy nehéz helyzetben a gyermek megelégszik az öleléssel és a szóbeli vigasztalással. Nem a szopás biztosítja a megnyugvás egyetlen vagy legfőbb módját.
2. A szopizások ideje rövidül:
- a testvérek játéka vagy egyéb érdekes tennivaló rendszeresen elvonhatja a gyermek figyelmét a megkezdett szopásról. Ilyenkor épphogy elkezdi a szopit, máris kimászik az anyukája öléből.
- az altatásoknál hamarabb elfordul a melltől és úgy alszik el.
A mozgás- és érzelemszabályozás fejlődése, az önállósodás hozza a fenti változásokat, amik egyben a szoptatások számának csökkenésével is járnak. Nem feltétlen egyenletes ez a tendencia. Vannak időszakok, amikor egy kisgyerek ismét gyakrabban kér szopni például betegség, családi változások vagy éppen mozgásfelődési ugrások, fogzás miatt. Az éjszakai ébredések és szopások száma is megnövekedhet ilyenkor. Ez mind belefér az elválasztódás folyamatába.
Azokban a kultúrákban, ahol egységes értékrend szerint szoptatnak a nők és ahol közösségben élnek az anyák és gyermekek, valószínűleg könnyebb az elválasztódás teljes útját bejárni anyának és gyermeknek is. A mi kultúránkban a támogatás hiánya, a külső nyomás és ítélet, a sok egyedüllét sokkal inkább ambivalens érzéseket szülhet a hosszútávú szoptatás során az anyában.
Rossz-e a gyereknek, ha az anya irányít az elválasztásban?
Kisebb vagy nagyobb mértékben, tudatos vagy észrevétlen reakciókkal minden anya részt vesz a gyermeke szopásról való leszokási folyamatában. Nem is lehet másként, hiszen a szoptatás közös ügyük. Ahogyan az igény szerintiségből sem lehet kihagyni az anyát, hiszen mégiscsak az anya dönt, mikor teszi mellre a babáját, és az anya fizikai és érzelmi határai is szerepet játszanak a folyamatban, úgy az elválasztásnál is.
Az anya mindenképpen reagál a gyermek szopással kapcsolatos viselkedésére. Az anyában is kelt érzéseket, amikor látja, hogy a gyermeke kihagy egy-egy szopit, mert a világ felfedezése leköti. Vagy ha épp a gyermek szoptatáshoz való ragaszkodását érzi, az is jelentéssel teli lehet az anya számára.
Van anya, akit a ragaszkodás, és van, akit a leválás tölt el félelemmel. Van, aki a leválás lépéseit felszabadulásnak érzi, míg más inkább szomorúságot él meg. A gyermek érzi, hogy mit vált ki az anyából a viselkedése és ez visszahat az ő szopáshoz való viszonyára. Ösztönzi a leválásra vagy épp ellenkezőleg, visszatartja attól.
El akarom választani! Vagy mégsem?! Ambivalencia és bűntudat az elválasztásban
Bárhogy is van, az anya érzései is fontosak. Mindegyiknek helye van. A leválasztásra való vágynak, a gyermek iránt érzett alkalmankénti ingerültségnek a szopások miatt és az ezt kísérő veszteségnek és szomorúságnak is.
A bűntudat az egyetlen, ami alól érdemes feloldozni magadat, ha anyaként ambivalens érzésekkel küzdesz. Így szabad utat kapsz, hogy az érzéseidet elfogadd és átérezd. Innen lehet tovább lépni a döntés felé. Hogy szeretnéd-e elválasztani a gyermeked. Hogy részlegesen vagy teljesen szeretnéd-e ezt.
Mintha az ideális anya képéhez az is hozzá tartozna, hogy ki ’kell’ tudni várni, amíg a gyermek magától leszokik a cicről. Aki pedig erre nem képes, az esetleg nem elég jó anya. Ez nagy teher egy édesanyán és a saját belső valóságától távolítja el. Pedig a gyermeknek a valós anyára van szüksége.
Ha az anyában erős a bűntudat, akkor esetleg fogösszeszorítva, minden ellenérzése ellenére is tovább folytatja a szoptatást. Belül pedig arra vár, hogy a gyermek hagyja már abba a szopizást magától. Azaz oldja meg a helyzetet és ezzel az anyát szabadítsa meg a gyötrő nehéz érzésektől és a bűntudattól is.
Mit szül ez? Először is azt, hogy a gyermek kétféle, egymásnak ellentmondó üzenetet kap az anyától a szoptatásban. Egyrészt az anya fizikailag odaadja magát, megszoptatja, másrészt azonban feszült és ingerült. Az előbbi a közelséget üzeni a gyermeknek, az utóbbi távolságot teremt anya és gyermeke között. A gyermek ettől az ellentmondástól elbizonytalanodik, ami akár abban is megmutatkozhat, hogy még jobban ragaszkodik a szopáshoz. Ezzel próbálva megszerezni a biztonságot, amit a kettős anyai üzenet miatt nem érez. Valamint ezzel ’igyekszik’ az anyukáját túlvinni a tűrőképessége határán, hogy hátha akkor majd határt szab és dönt az anya és nem teszi ennek felelősségét a gyermekre.
Nemcsak veszteség az elválasztás – Mit kap a gyermek az elválasztásban?
A felelősség felvállalásával biztonságot adsz neki
Ha anyaként inkább teher a szoptatás, akkor az elválasztás felelősségének döntését felvállalni fontos. Ezzel tehermentesíted a gyermekedet az alól, hogy neki kelljen meghoznia egy döntést, amit valójában ő még nem szeretne.
A valóság felvállalása és a cselekvések összehangolása a belső valóságunkkal a legfontosabb a gyermekkel való kapcsolatban is. Ez ad biztonságot a gyermeknek. Ha ez azt jelenti, hogy a szopást lassan abba kell hagynia, akkor az fog biztonságot adni neki. Még ha van is benne veszteség a gyermek számára is.
Ha viszont úgy döntesz, hogy erősebb Benned a leszoktatástól való félelem, a veszteség érzése, és mégsem szeretnéd elválasztani a gyermeked, akkor az a Te utad, hogy folytatod a szoptatást még egy ideig. Annak bizonyosságával mehetsz tovább a szoptatásban, hogy minden elválasztási vágyaddal együtt Te döntöttél így. Ez felszabadító. Megnézheted, hogy melyek azok az alkalmak, amik terhesek a számodra és azokat elhagyhatod. Ezzel megteremted a lehetőségét, hogy a többi szopizás sokkal inkább az öröm és az intimitás megélést adja számodra is.
Átsegíted a következő fejlődéséi fázisba
Nem akarom megfosztani a szopástól! Való igaz, hogy a szopás abbahagyásával egy korszak véglegesen lezárul. Véget ér valami, ami az első naptól a kapcsolatotok része. Soha többé nem fog szopizni a gyermeked. Minden fejlődési lépés a korábbi lépcsőfok elhagyásával kezdődik. Veszteség és gyász lehet benne. A gyermeknek és az anyának is.
Érdemes úgy is tekinteni a szoptatás abbahagyására, mint egyben egy új korszak kezdetére, amihez a köztetek lévő kapcsolódás adja a folytonosságot. Az intimitás, a biztonság, a melegség, a megnyugvás más formái kapnak majd nagyobb teret a szoptatás helyett. Ennek meglépéséhez segíted hozzá a gyermekedet az elválasztással. Tehát nem megfosztod őt valamitől, hanem hozzásegíted az újhoz.
Az érzések megengedésének és megoszthatóságának élményét adod
Félek, hogy sérülni fog, ha elválasztom! Az elválasztással a szopás ér véget, de a kapcsolat megmarad. Márpedig egy nagyobb gyermek számára már egyértelmű a különbség az anyukájával való kapcsolat és a szopás között. A kapcsolatnak van megtartó ereje, nem a szoptatásnak önmagában. A kapcsolat pedig nem veszik el az elválasztással. Sőt, az az, ami átsegíti a gyermekedet a harag, tiltakozás, csalódás és szomorúság érzésein. És ami Neked anyaként biztonságot ad a gyermeked kísérésében.
A gyermek akkor sérül vagy traumatizálódik, ha egyedül marad egy olyan élményével, ami túl sok a számára és túl hirtelen árasztja őt el. Az anyai jelenlét, a gyermek érzéseinek tartalmazása, azaz annak megengedése, hogy a gyermek haragot, szomorúságot éljen meg és fejezzen ki, megtartó a gyermek számára. Ez biztosítja a kapcsolódást az anyával. Az elválasztásban azt a tapasztalatot is adod a gyermekednek, hogy a negatív érzések átélhetőek és megoszthatóak.
Gyász és hála
Lehet, hogy Neked belül ugyanúgy el kell engedned a szoptatást, ahogyan a gyermeknek a szopást. Segíthet, ha visszatekintesz a szoptatás elmúlt hónapjaira vagy éveire. Miket éltél át és mit tanultál belőle?! Mennyi mindent adtál a gyermekednek a több száz és ezer szoptatásban, a megmérhetetlen mennyiségű anyatejben?! Mennyi gondoskodást, figyelmet, szeretetet, biztonságot?! Tudd, hogy mindez egész életében elkíséri, beépült a testébe és a lelkébe.
Minden csepp anyatej értékes. Fontos, hogy anyaként elismeréssel és önmagad irányában hálával tudj ránézni a mögöttetek lévő szoptatós hetekre, hónapokra vagy évekre.
Ami pedig véget ér, azt lehessen elsiratni. Neked is anyaként. Akkor is, ha az utolsó gyermekedet szoptattad, és akkor is, ha nemsokára újra babát vársz majd.
Az elválasztás legfontosabb szempontjai
Fokozatosság
Érdemes először egy szopást elhagyni és ha már ezt elfogadta a gyerek, akkor folytatni egy másik szopás elhagyásával. A hirtelen elválasztás traumatikus lehet a gyermeknek és az anyának is. Hiszen éppen a korábban említett alkalmazkodásra nem marad idő. Csak szükséghelyzetekben lehet a hirtelen elválasztás kényszerű döntés, ám akkor is érdemes körbejárni, hogy valóban ez-e az egyetlen megoldás.
A hirtelen elválasztásnál az anyának fontos figyelnie, hogy fejjen megkönnyebbülésig a túltelítődés elkerülése miatt. A gyermek pedig fokozottan igényelheti a közelséget, és megnőhet a szilárd táplálék iránti igénye. Ennek kielégítése függ a gyermek életkorától.
Melyik szopival érdemes kezdeni az elválasztást?
Vagy azzal, ami a gyermeknek a legkönnyebben elhagyható vagy azzal, amit az anya a legmegterhelőbbnek érez.
Következetesség és rugalmasság együtt
Segít a gyereknek, ha érti és viszonylag kiszámítható a számára, ami történik. Ha nagyon következetlenül olykor van, máskor pedig nincs szoptatás, az érthetetlen neki. Nem tud igazodni az elvárásokhoz. Érdemes átgondolni, hogy melyek azok a szoptatások, amikre mindenképp számíthat. Biztonságot ad a gyermeknek, ha tudja, hogy például alvás előtt mindig van szopi, de éjjel a sötétben nincs. Az utcán, járművön nem kap szopizni, de otthon igen.
A következetesség azonban a rugalmassággal együtt szolgálja igazán az anyát és a gyereket. Ha valami nem működik, az anya elbizonytalanodik vagy a gyerek megbetegszik, vagy a sírás az anya számára ijesztő mértéket ölt, akkor fontos, hogy visszaléphessen az anya és mégis megszoptassa a gyermeket. Ilyenkor jó lehet, ha ad egy kis időt maguknak, mielőtt újra belefognak az elválasztás lépéseibe.
Gyakorlati tippek az elválasztáshoz
Cumi vagy innivaló a szoptatás pótlására?
Minél nagyobb a gyerek, annál nagyobb részt tesz ki a szopás funkciójából a kapcsolódási szükségletért való szopizás és annál kevésbé hangsúlyos a táplálási. Ez azt is jelenti, hogy minél nagyobb a gyerek, annál kevésbé van a hangsúly azon, hogy a szopómozgást és az anyatejet mint táplálékot kellene helyettesíteni a számára valami mással. Annál inkább a kapcsolódás más formái, az ölelés, ringatás, éneklés, mesélés és összebújás szokott fontos lenni. A nagyobb gyermek nem fogad el cumit, sokszor ennivalót sem kér a szopás helyett. Az éjszakai leszoktatáskor vízzel azonban érdemes lehet megkínálni.
Rituálék
Érdemes olyan egyéb szokásokat felépíteni még a szopi elhagyása előtt, ami megmarad a szoptatás elhagyása után is kapaszkodónak a gyermek számára. Az esti elalvásnál ilyen lehet a mese, a masszírozás, az éneklés. Ezeknek lehet egyre nagyobb teret adni a szoptatás mellett. A szoptatás elhagyásakor ezek átvehetik a megnyugvás, az együttlét és az alvásba való átmenet szerepét. A naponta ismétlődő a rituálék biztonságérzetet adnak a gyerekeknek.
A mese ereje
A gyerek életkorához igazítottan érdemes elmondani, mi vár rá. Ezt meg lehet tenni mesében, szimbolikus szinten. Nem azt várjuk ettől, hogy a gyermek így könnyebben elfogadja a helyzetet és ne tiltakozzon. A cél az, hogy a gyermek kapjon egy kapaszkodót a racionalitás szintjénél mélyebben, ami a szopás elhagyásának feldolgozását segíti. Lehet mesélni neki a kisbárányról, a csikóról vagy bármilyen mesealakról, aki már csak füvet legelészik és este az anyukájához bújva alszik el.
A szoptatások rövidítése
Lehet a szoptatások hosszát rövidíteni. Ha például eddig 15 percet szopizott a gyerek, akkor lehet 10, majd 5 perc szopizás után jelezni, hogy vége van a szopásidőnek és a mesélés vagy összebújás következik.
A konfliktusok csökkentése
A figyelemelterelés. Ez leginkább nappal működik. Ha lehetőség van rá, akkor érdemes elkerülni az elkerülhető konfliktusokat és inkább elterelni a 1,5-2-3 éves gyermek figyelmét játékkal, étkezéssel, szabad térre való kimenetellel.
Ha az anya hamarabb megkínálja a gyereket ennivalóval vagy bevonja egy érdekes tevékenységbe vagy minőségi figyelmet ad neki, esetleg elviszi babakocsival elaltatni, akkor valószínű, hogy a gyerek nem jut el odáig, hogy fáradtságból, éhségből, unalomból és figyelemigényből szopizni kérjen.
Meg lehet próbálni elkerülni azokat a helyzeteket, amik a gyermek szopási vágyát felébreszthetik. A szopis szobát, fotelt, az egymás mellé fekvést, a közös fürdést és minden olyan helyzetet, amiben könnyebben eszébe jut a gyereknek a szopizás. Természetesen csak az életszerűség határain belül.
Társaságban, szabad levegőn töltött idő. Általában kevésbé szokták igényelni a szopást a gyerekek, ha levegőn vannak vagy nagyobb társaságban. Egy ideig lehet úgy időzíteni a sétákat és a társasági programokat, hogy az elhagyni kívánt napközbeni szopik idejére essenek.
Az éjszakai szopásról és az altatáshoz való szopásról leszoktatás
A legtöbb anyának a gyakori éjszakai szopások válnak először megterhelővé. A legfőbb kérdés mindig az, hogy el tud-e aludni máshogy és meg tud-e nyugodni máshogy a gyermek. A legnagyobb félelem pedig a vigasztalhatatlan sírás. A nagyobb gyerekek az anya jelenlétében elég sok erőforrással rendelkeznek ahhoz, hogy ha segítséget kapnak, akkor a megnyugvás és az elalvás más útjait is megtalálják.
Ha az anya a sírásban igazán jelen tud lenni a gyermek számára és biztonságban érzi őt, akkor a gyermek ezt érzi és ez segít neki a megnyugvásban. Ebben a helyzetben az ölelés, éneklés, simogatás eszközei előbb-utóbb vigaszt hoznak a gyermeknek és vissza tud majd aludni.
Az apa segítségét néhány gyerek könnyen elfogadja, és ezzel megkönnyíti az éjszakai szopásokról való leszokást, más gyerekeknél azonban inkább a tiltakozást fokozza.
Kerülendő módszerek
Szeparáció az anyától. Szokták javasolni, hogy az elválasztáskor a gyermek töltsön több napot a nagyszülőknél, aludjon ott vagy az anyukája utazzon el. Ez ijesztő és megterhelő lehet a gyerek számára. Nemcsak a szopást kell nélkülöznie ilyenkor, hanem az édesanyja közelségét is. A traumatizáltságból kifolyólag esetleg nem sír, nem tiltakozik és nem kéri a szopit, amikor újra találkozik az anyukájával. De az, hogy az érzéseit nem fejezi ki, éppen a trauma, azaz a biztonságérzet elvesztésének a következménye. A kapcsolatban megélt sérülés jele.
A mellet csípös, gusztustalan dologgal bekenni vagy azt mondani, hogy „beteg a cici”, „megromlott a tej” szintén ijesztő a gyerek számára. Ami eddig az egyik legfőbb jó forrása volt, az most hirtelen fenyegető, undort keltő lett. A félelem hatására nem kér szopni. Esetleg bűntudatot és zavarodottságot érez, hogy ő okozott valami bajt a cicinek, amiért már nem szopizhat. Ez megakadályozza abban is, hogy a tiltakozását és szomorúságát átélje és kifejezze.
Kell-e bármit is tenni a tej elapadásáért?
A szoptatás teljes abbahagyása után átlag 45 nap szükséges, hogy a tejelválasztás
abbamaradjon. Fokozatos elválasztásnál a tejmennyiség csökkenése és a mell alkalmazkodása is fokozatosan következik be. A legtöbbször semmi tennivalója nincs az anyának ezzel. Ha azonban időnként kellemetlenül telítődnének a mellek, akkor megkönnyebbülésig lehet fejni. Ezen kívül a zsályának van apasztó hatása, tea formájában lehet fogyasztani.
Gyakori, hogy hónapokkal, sőt van, aki évekkel a szoptatás abbahagyása után is ki tud fejni egy-egy csepp tejet az anya. Ha nincs panasz, csomó, fájdalom, akkor ez teljesen rendben van.
A legfontosabb:
A valóság gyereknyelven való megfogalmazása. Eljött az ideje, hogy elbúcsúzzunk a szopitól.
Anya elfogadó, együttérző jelenléte határszabással.
Az elengedéshez kapcsolódó érzések átélése és megengedése az anya és a gyermek számára is.
