Mivel Bencém jobban érezte magát popsival lefelé, így programozott császárral született március 29-én. Nagyon féltem a műtéttől, de végül pozitív élmény lett belőle. 🙂
Születése után a kisbabám a vizsgálat és mérés követően azonnal az apukájához került szőrkontaktusra,
mindössze egy pelust kapott csak, és egészen addig maradtak így együtt, amíg engem át nem vittek hozzájuk, akkor cseréltünk és én kaptam meg a meztelen testemre a babám. A szülésznő segített úgy igazítani, hogy közel legyen a mellemhez, így Bence nem sokkal születése után már szopizott is.
Később elvitték őt felöltöztetni, de rögtön visszahozták és újra a mellkasomra került. Ezeket a rövid elválasztásokat leszámítva végig rajtam volt a baba amíg vártam, hogy kimenjen az érzéstelenítő, együtt pihentünk kb 6 órát. A kórházban rooming in rendszer van, így a bent lét alatt csak fürdetésre kérik el a babákat.
A szoptatás végül nem volt zökkenőmentes a kórházban. Bence a második éjszaka szinte végig sírt, reggelre mindketten kimerültünk. Ezen a délelőttön a kórházi elvárások szerint már mérhető mennyiséget kellett volna szopiznia, nálunk viszont ez egyenlő lett a nullával. Hiába keltegettem, a kisfiam folyton elaludt szoptatás közben, én pedig másfél óra után sírva mentem át a csecsemősökhöz, hogy nem tudom megszoptatni.
Az éjjeli vigasztalhatatlan sírás érzelmileg nagyon megviselt, a virrasztástól kimerültem és össze voltam zavarodva, hogy miért mondják, hogy a babám azért sírt, mert éhezik, mikor én úgy tudtam, hogy ilyenkor még elég neki az előtej és a programozott császár amúgy sem segíti a gyors tejbelövellést. Így Bence a szoptatások után tápszert kapott svéd pohárból, én meg fejni kezdtem és azon aggódtam, hogy vajon így másnap hazamehetünk-e egyáltalán, mert addigra kezdett besárgulni. Szerencsére másnap délután megjött a tejem, nem kellett a tápszer, mert mérhető eredménye is volt a szopinak, így végül este elengedtek minket.
Sajnos eleinte itthon sem volt stresszmentes a szoptatás, a gyerekorvos megijesztett és azt tanácsolta, hogy a sárgaság miatt szigorúan 3 óránként szoptassak, közte pedig adjak vizet a babának – ezt viszont nem tettem, mert tudtam, hogy a bilirubin nem a vizelettel, hanem a széklettel ürül, a víz pedig csak a helyet foglalná a tej elől a pici gyomrában.
Próbáltam kelteni a babám, de rengeteg idő ment el, mire annyira éber lett, hogy szopizzon, mivel sokszor elaludt közben, elhúzódott a szoptatás, majd szintén sok idő ment el az altatással, gyakran fél óra maradt az újabb ébresztésig, így persze se a baba, sem én nem pihentünk, egy keserves kínlódás volt a nappal és az éjjel is.
Pár nap után feladtam és tettem egy próbát: megvártam, hogy Bence magától ébredjen fel. Eleinte 4 óránként kelt és evett, majd ezt 3-4 alkalom után magától csökkentette 3 órára, de ekkor már ugye nem kellett küzdenem azért, hogy felébresszem, evett magától, végre volt sikerélményem is, hagytam neki, hogy sokáig szopizzon.
Sajnos néhány embernek időnként sikerült elbizonytalanítania (mérjem az evéseket, ne hagyjam, hogy ilyen sokat legyen a mellemen, nem normális, hogy egy-másfél órát szopizik, biztos kevés a tej, adjak tápszert, fejjek, adjak vizet, stb…), hiába voltak már ismereteim a szoptatásról.
Végül mégis kitartottam és szoptattam annyiszor és olyan hosszan, ahogy a babám szeretett volna, pótlást azóta sem kapott, szépen gyarapodik, kizárólag anyatejes, amikor kéri, szopizhat, nem nézem az órát – kivéve, ha időben kell indulnunk valahova. 🙂
